Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 17 (48. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatáról; a Költségvetési Tanács véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatár... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz):
2542 Költségvetési Tanács véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása ELNÖK (dr. Latorcai Ján os) : Ma folytatjuk a költségvetési vitát. Tehát soron következik a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása . A törvényjavaslatot T/1498. számon, az Állami Számvevőszék jelentésé t T/1498/1. számon, a Költségvetési Tanács jelentését T/1498/2. számon, a költségvetési bizottság ajánlását pedig T/1498/4. számon ismerhették meg képviselőtársaim. A mai napon képviselői felszólalásokra, illetve az európai parlamenti képviselői felszólalá sokra lesz lehetőség. A tévéközvetítés a mai napon körülbelül 17 óráig tart. Tisztelt Képviselőtársaim! Most az írásban előre jelentkezett képviselők felszólalása következik. Elsőnek Mikola István képviselő úrnak adom meg a szót, a Fidesz képviselőcsoportj ából. Parancsoljon, képviselő úr! DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nehéz örökséget kell kezelnie a 2011. évi költségvetésnek. És amikor ezt mondom, akkor meg kell említenem azokat a megszorításokat, elvonásokat, amelyek az elmúlt éveket jellemezték, és amelyek olyan helyzetbe hozták a magyar egészségügyet, hogy immár a hazai össztermék 4,44,5 százalékát tudja közkiadásként egészségügyi ellátásra költeni. Ha az európai arányokat, mértékeket nézem, azt kell mondjam, hogy ez lassan már a fele az európai GDPráfordításoknak, és természetesen nem a német bruttó hazai termék, GDP ráfordításának abszolút összegéről, hanem a magyar GDP ráfordításának arányában jóval kisebb összegekről van szó. Fülembe cseng, amikor a nehéz öröks éget említem, a konvergenciaprogramnak az a mondata, amely úgy szólt, hogy az egészségügyi kiadásokat a GDP 0,9 százalékos mértékével csökkenteni kell. Mára elértünk oda, hogy nagyon szűkösek a forrásaink, és semmiképpen nem lehet fönntartani az ellátórend szert, az ellátórendszer működését ilyen forrásokból. A 2011. évi költségvetés tervezete megkísérel valamiféle talajfogást, valamiféle startpozíciót elfoglalni, és úgy tűnik, hogy az egészségügyet valóban a többi válságágazathoz képest valamelyest kiemelte n kezelvén, valamiféle elfogadható, elviselhető, a túlélést lehetővé tevő, és, ismétlem, valamiféle startpozíció elfoglalását is lehetővé tevő vonalat húz. A gyógyításra 56 milliárddal több jut 2011ben a tervezet szerint, ami természetesen nem teszi még k önnyűvé a helyzetünket, hiszen nem olyan nagy összegről van szó, de a túlélés lehetőségét és néminemű mozgásteret enged. Az igazi nagy kérdés a 2011. évi költségvetésben, a rendszer szempontjából nagy kérdés az, hogy hogyan tudjuk továbbvinni a több mint 1 10 éves, nagy társadalmi közmegegyezésen nyugvó szociális biztonsági rendszert, a Bismarck vaskancellár által megálmodott társadalombiztosítás nagy rendszerét. Ez a nagy rendszer jövedelemarányos munkaadói, munkavállalói járulékok befizetésén alapul, ez je lenti benne a szolidaritást. Évek óta látjuk, hogy ez a szolidaritás megrendült, meggyengült, és 2011ben hovatovább az egészségbiztosítás kasszájának felét már nem a munkaadói, munkavállalói járulékbefizetésekből, hanem az állam adóbevételeiből kell finan szírozni. Az igazán nagy kérdés, amit, úgy érzem, 2011ben nem kerülhetünk meg, hogy fenn tudjuke tartani a társadalombiztosítás tömeges kockázatvállalásra épülő szolidaritási nagy rendszerét, vagy pedig el kell kezdenünk előkészíteni egy állami egészségü gyi rendszert, amilyen Európában több országban is létezik. Talán Angliában a legkifejezettebb, legbeiskolázottabb a működése. Ez egy igen nagy rendszerkérdés, és úgy tűnik, hogy ezt nem lehet elkerülni, már csak azért sem, mert a demográfiai trendek nem j ók, egyre szűkebb az a népesség az országon belül, amelyik a terheket viszi, amelyik járulékot képes fizetni. Nyilvánvaló, hogy ha a reálbérek nem nőnek, akkor a
