Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 16 (47. szám) - A szovjet megszállást követő szocialista rendszerek által biztosított politikai nyugdíj-privilégiumok megszüntetéséről és a szocializmus áldozatainak társadalombiztosítási kompenzációjáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz):
2531 Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon röviden, csak Schiffer András képviselőt ársam felszólalására reagálnék, de előtte mindenképp hangsúlyoznám, hogy örülök a konstruktív hozzáállásnak mindenki részéről, ami a jogszabálytervezettel kapcsolatban felénk irányul. Úgy gondolom, itt felvetődött az a kérdés, hogy a nyugdíjmegvonás mérték e elfogadhatóe, és elsősorban szociális szempontból. Én azt látom, hogy bár valóban komoly megvonásról van szó, de egyrészt ezek az emberek nem szorulnak rá erre a nyugdíjra. Ott kezdődik sajnos a probléma számomra, hiszen bizony ezek az emberek az előző rendszerben rendkívül szépen megtollasodtak, meggazdagodtak, és most komoly birtokokon ülnek, és kellemesen élik az életüket. De tegyük fel, hogy valaki mégis, nem lopott, csalt, hazudott ebben az időszakban, hanem szétosztotta a szegények között a számára juttatott fizetést és később a nyugdíjat; ebben az esetben is a törvényjavaslat azokat a szociális lehetőségeket nem szünteti meg ezeknek az embereknek a számára, ami mindenki számára érvényes. Nem akarom felsorolni a szociális törvényben megkapható külön böző támogatásokat, ha kevés lesz számára a nyugdíj, akkor kaphat lakástámogatási összeget, kaphat rendkívüli segélyt az önkormányzattól, hadd ne soroljam azokat a dolgokat, amelyeket egyébként rengeteg olyan személy megkap, aki alacsony nyugdíjból tengeti az életét. Tehát igazából csak erre az egy gondolatra szerettem volna reflektálni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Most megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, a Fidesz képviselő csoportjából. Öné a szó, képviselő úr. BABÁK MIHÁLY (Fidesz) : Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondoltam, hogy ehhez a kérdéskörhöz én nem értek, és nem fogok hozzászólni, viszont megmondom őszintén, arra, hogy ma itt maradtam és önöket hallgattam, büszke vagyok, és örömmel töltött el, mert valami fontos dologról beszéltek. Nézzék - és az előttem szólók ezt megtették, épp ezért úgy gondolom, szóvá kell tennem, hogy sok mindenben egyetértünk , van egy generáció, amely a mikor fiatal volt, mondjuk, a 20as, 30as években születettek, rosszul éltek a háború után. Aztán nyugdíjasként is rosszul éltek. Ezeknek az embereknek valami kárpótlás, valami igazságtétel jár. De ne felejtsék el, hogy ezek az emberek 8090 felé közeledn ek. Sürgősen kell cselekedni, és tényleg röstellendő, hogy az elmúlt húsz év, amelyet nem biztos, hogy teljes egészében ex cathedra rendszerváltásnak tudnék megfogalmazni - kételkedem néha ebben a fogalomban , de sürgősen kell cselekedni valami jót, valam i helyeset, mert az az igazságtétel, az a morális kárpótlás jár nekik. Addig, amíg élnek. Mert amikor meghaltak, akkor igazából sokat nem tehetünk ebben a dologban. Úgyhogy apáink és esetleg nagyapáink - a fiatalabbaknak - korosztályáról van szó, a ’92030as évben születettekről. És hogy miért kell ezt megtenni? Aztán beszélhetünk sok minden másról. Azért, mert a pártnyugdíjakat ellopták a dolgozó emberek, a kisjövedelmű emberek nyugdíjából, és pártnyugdíjat csináltak belőle. Akkor is ellopták, akkor is lo ptak, maguknak. Szóval, úgy gondolom, ezt nem hagyhatjuk elvarratlanul, és legalább, amíg élnek, valami igazságot kell tenni ebben a dologban. Nehéz igazságot tenni, de azt hiszem, nem viselheti el 2010ben, egy új évezredben egy ország, hogy ennyi dolog e lvarratlan legyen. Úgy gondolom, azt sem tehetjük meg, hogy ezeknek az embereknek legalább tudjuk mondani, hogy valamit tettünk az ő igazságuk érdekében, az ő meglopottságok ellen, és azzal szemben valamit próbáltunk tenni. Ez ránk tartozik, még akik itt v agyunk, és tehetünk érte valamit. Sürgősen kell cselekednünk, mert szeretném, ha sokan sokáig élnének még, de nagy a veszélye, hogy a 80 év felettiek - különösen azért, mert korábban is rosszul éltek, aztán a nyugdíjas éveikben is - kevesen tudják már eset leg kivárni ezt a dolgot.