Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 16 (47. szám) - A szovjet megszállást követő szocialista rendszerek által biztosított politikai nyugdíj-privilégiumok megszüntetéséről és a szocializmus áldozatainak társadalombiztosítási kompenzációjáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): - ELNÖK (Jakab István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
2528 ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő asszony. Kétperces felszólalásra megadom a szót Kiss Sándor képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából. (22.30) DR. KISS SÁNDOR (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Én Varga képviselőtársam beszédét szeretném megköszönni neki, és nagyon jólesett hallani a szavait. Nekem ez reménykeltő a Fidesszel kapcsolatban az elkövetkezőkben. Ha már említette Károlyi szobrát, én nagyon szívesen venném, ha egy közös javaslatot nyújtana be a Fidesz és a Jobbik a Károlyiszobor lecserélésére és eltávolítására. Nagyon szívesen Varga képviselőtársam mellé, mögé állnánk ez ügyben. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő ú r. Most folytatjuk a hozzászólásokat. Megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportjából. DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én maradnék a tárgynál, először is első körben arról szeretnék szó lni, hogy annak idején több ízben - akkor még a Fidesz egyetértése nélkül - az LMP miért támogatta ennek a törvényjavaslatnak a napirendre tűzését, a második körben pedig arról szeretnék szólni egy kicsit konkretizálva, hogy mik azok a pontok ebben az előt erjesztésben, amiért ez így, ebben a formájában nem támogatható, illetve amiért - egyetértek az államtitkár úrral - komoly átdolgozásra szorul ez a javaslat. Arról szeretnék majd beszélni, hogy milyen irányban kellene ezt az előterjesztést átdolgozni. Az i ndítékunk, amiért ennek a törvényjavaslatnak a napirendre tűzését támogattuk már az elmúlt hetekben, azt gondolom, hogy elég egyszerűen megragadható. Már májusban több vitában talán én magam is felemlítettem, hogy az eredendő morális adósság 198990ben ke letkezett. 198990ben a rendszerváltás, a jogállami forradalom úgy ment végbe Magyarországon, hogy úgy mondjam, egy csomó dolog nem lett elvarrva. A bűn nem neveztetett bűnnek, a felelősséget el lehetett kenni, össze lehetett mosni különböző felelősségi v iszonyokat. Azt lehet látni, hogy számos más volt államszocialista országban úgy tudták a jogállami kereteket kialakítani, hogy egy nagyon világos cezúrát húztak a jogállam előtti berendezkedés és a jogállami berendezkedés között. Magyarországon az elmúlt húsz évben - és itt nyilván az elmúlt húsz év pártjai között a felelősség nem egyenlően oszlik meg, de valamennyi pártot terheli - ez a cezúra minduntalan el lett mosva, szét lett kenve. Természetesen az elsődleges felelősség azokat terheli, akik az elmúlt években még arra is kísérletet tettek, nemcsak hogy privilegizált nyugdíjat kapnak ilyen emberek, de arra is kísérletet tettek, hogy az állam kitüntetéssel ismerje el azoknak a tevékenységét, akik, akármilyen felvilágosultan is, de mégiscsak egy diktatúrá nak voltak az üzemeltetői. S emlékezzünk arra, hogy akkor, amikor ezt a húzásukat kritika érte, ők maguk próbáltak valamiféle erkölcsi magaslatról kiosztani különböző alkotmányos szereplőket. Ez egy tünet, amit láttunk az állami kitüntetések kapcsán, arról tanúskodik, hogy nem lettek világosan tisztázva erkölcsi dimenziók a rendszerváltás éveiben, 198990ben. Ugyanakkor ne gondoljuk azt, hogy egy vagylagos választás van a jogállami normák megtartása és az erkölcsi tisztázás, a morális válság felszámolása k özött. Én magam is egyetértek azzal, és újfent csak elismételni tudom Mile Lajos képviselőtársam által az imént idézett klasszikus alkotmánybírósági tételt, hogy jogállamot nem lehet a jogállam ellenében építeni. Ennek pontosan az a jelentősége, hogy ha me gmaradunk az erkölcsi dimenziónál - és most a világért sem szeretnék jogászkodásba bonyolódni , egyszerűen arról van szó, hogy ha világos etikai normák alapján
