Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 16 (47. szám) - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatáról; a Költségvetési Tanács véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatár... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - HANÓ MIKLÓS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - VIGH LÁSZLÓ (Fidesz):
2463 ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Hanó Miklós képviselő úr következik, kétperces hozzászólásra. Parancsoljon, képviselő úr! HANÓ MIKLÓS (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Én a költségvetésnek az agráriumhoz kapcsolódó részéhez szeretnék hozzászólni. A mezőgazdasági bizottsági ülésen is - Ángyán József államtitkár úr részvételével - eléggé hosszasan kitárgyaltuk ezt a költségvetést. Az, hogy az egyik évről a másik évre az előző évihez képest egyes ágazatoknak vagy egyes egységeknek mennyit tudunk adni, az egy dolog; fontos az is, hogy ha lehet, minél többet. De én úgy gondolom, hogy nagyon fontos lenne az agráriumban és az élelmiszeriparban egy olyan váltás, egy olyan stratégiai váltás, amelyre az államtitkár úr ígéretet tett, hogy tavaszra ebből várható egy olyan anyag, amely magának a pénznek a felhasználását tenné jobbá. Mire gondolok én? Például arra, hogy itt vannak a géptámogatások. A géptámogatásoknál elég hosszasan, a rendszerváltást követően mindenki lendületesen, van, aki túl is vá sárolt gépekből, a támogatás nagy részét a kereskedők vitték el: ahogy emelkedett a támogatás, az a kereskedők zsebében csapódott le, mert emelkedett az ár. Ez egy rossz dolog. Nincs jövedelem a mezőgazdaságban. Miért nincs? Nincs igazi piacvédelem, tehát ömlött be az a sok szemét, amire most már ugyan a másodlagos vizsgálatokkal van valami megoldás, de azok az alaptevékenységek, amelyek Magyarországon jól működtek - baromfitartás, sertéstartás, hízómarhatartás, tejelőmarhatartás, juhászat , azok tönkreme ntek vagy leépültek. És az előző nyolc évnek ebben azért jelentős része volt, mert valamikor 7,5 millió sertés volt, most jó, ha van az országban 2,5 millió. Pedig hogyha, amikor gabonatúltermelés van, lenne elég állatállomány, akkor nem volna szükség inte rvenciós raktárakra, jobb ára lenne, a növénytermesztésben jövedelem jobban képződne. És még egy fontos dolog: a mostani forrásokat arra kellene elsősorban használnunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , hogy a termelőket, az újra élesztendő, újra működésbe hozandó feldolgozókat már tulajdonossá tegyük. Lehet, hogy nem lehet egyszerre, de egy olyan finanszírozást kell biztosítani, hogy valamilyen szinten részvényes legyen, mert akkor nem fog behozni holland, dán disznót, hogyha a sa játját vágja le, a sajátját dolgozza fel. Zakó Lászlónak meg annyit mondanék, hogy a turizmushoz a gasztronómiát nagyon jól hozzá lehet kapcsolni. Én vagyok Békéscsabának a reklámembere a csabai kolbászban (Derültség.) , tehát aki kolbászt eszik, az ekkorár a tud nőni (Derültség.) , nagyon jó minőségű, nincs benne mesterséges (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) szalonna… Vége? (Derültség.) Csak annyit akarnék még egyszer mondani, hogy tehát nagyon fontos az, hogy hogyan használjuk fel a forrásokat. Köszönöm. (Taps a kormánypártok és szórványos taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Úgy gondolom, a kétperces hozzászólás reklámembere is lehetne az időtúlhaladás, túlcsordítás miatt. (Hanó Mikló s: Bocsánat!) Most Vigh László képviselő úr következik rendes felszólalásra, a Fideszképviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr! VIGH LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az elmúlt húsz évben nagyon sokan részt vettünk mint orszá ggyűlési képviselők és polgármesterek, akik próbáltuk a rendszert úgy üzemeltetni kistelepülésen, nagyvárosban, ahogy az energiánkból csak bírtuk. Nem egyformán fejlődtek a településeink, és ebben a politika szerepet játszott. Az elmúlt nyolc esztendő visz ont egy teljesen más fordulatot hozott, hiszen óriási munka volt azért, hogy megőrizzük az óvodáinkat, iskoláinkat, megőrizzük a postahivatalainkat, a vasútvonalainkat.
