Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 16 (47. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
2342 röpke összehasonlítást, akkor azt láthatjuk, hogy nekik kicsit jobban sikerült. Ma Magyarországon a körülbelül 830 fős Magyar Rádióban három roma ember dolgozik, aki nyíltan vállalja identitását és származását. A körülbelül 150 0 fős Magyar Televízióban 14 ember vállalja hovatartozását. A társadalom leképeződésének tehát mindebben nyomát sem látjuk. Végezetül engedjék meg nekem, hogy felvessek egy olyan ügyet, amely ma Magyarországon sok roma és nem roma ember szívfájdalma. A Rád ió Cnek be kellett szüntetnie műsorsugárzását, és már csak zenét sugároz. A Rádió C, ahogyan ez a szlogenjében is elhangzik, a mi rádiónk. A mi rádiónk, amiben sok lelkes roma és nem roma ember dolgozott, amelynek megalapítása és létrehozása megannyi, a t ársadalmi integrációért síkra szálló ember szorgos erőfeszítésének eredménye volt. Még emlékszem arra a hangulatra, arra a napra, amikor romák és nem romák együtt ünnepeltünk, és el sem hittük, hogy mindez valóra válhatott, ha csak a fővárosban is, de lett cigányrádió, egy olyan rádió, amely kimondva vagy kimondatlanul, de fontos közszolgálati feladatot látott el. Egy olyan rádió, amely komoly bázisa lett a fővárosi roma értelmiségnek, egy olyan médium, ami információt közölt, álláspontokat ütköztetett és s zórakoztatott egyaránt; egy rádió, amely őszintén beszélt a problémákról és azok megoldási lehetőségeiről; egy rádió, amely megmutatott kiemelkedő személyiségeket, vagy lehetőséget teremtett arra, hogy szokásainkat, kultúránkat nem ismerő emberek kicsit kö zelebb léphessenek hozzánk, és láthassák a világot a mi szemünkkel is. A roma rádió ma komoly finanszírozási problémákkal küzd. A döntéshozók számára ezen mé dium soha nem volt annyira fontos, hogy biztos alapot teremtsenek működéséhez, csupán alamizsnát juttattak számára. Az LMP parlamenti frakciója nevében ezúton kérem a kormányt, hogy igyekezzen szakmai alapon megoldásokat találni a Rádió C megmentésére, és ne hagyja azt, hogy a kormányzati célként megfogalmazott romaintegráció egyik fontos eszköze a politika áldozatává váljon. Köszönöm szépen figyelmüket. (Szórványos taps.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. A kormány nevében Balog Zoltán államtitkár úr kíván felszólalni. Öné a szó, államtitkár úr. BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Valóban azt gondolom, hogy az általános probléma, amiről beszél. Márpedig, hogy m ilyen módon jelennek meg a romák, a magyarországi cigányság képviselői vagy csak éppen ilyen háttérrel rendelkező emberek a médiában, valóban súlyos probléma. De ugye, azért abban egyetértünk, hogy ez nem elsősorban egy kormány feladata vagy felelőssége. H iszen önök egyébként a szabad médiáért küzdenek, a sajtószabadságért, a médiaszabadságért. Ez azt jelenti, hogy a kormányzat legfeljebb általános szabályozások elvén szólhat bele ezekbe a dolgokba. Azt gondolom, hogy az új médiatörvény, kevés szó esett err ől, az emberi méltóságot, a kiskorúak jogát ahhoz, hogy ne kelljen olyan műsorokkal szembesülniük, ami a fejlődésükre káros, sokkal inkább tekintetbe veszi, mint az eddigi médiaszabályozások, úgyhogy azt javaslom, hogy az ezáltal kínált eszközöket érdemes kihasználni akkor, amikor úgy gondoljuk, hogy bármilyen népcsoport vagy bármilyen származás alapján valakit negatív színben tüntetnek föl. Ez az egyik oldala a dolognak, és valóban lehet arról beszélni, hogy különösen a kereskedelmi műsorokban, a média sho wműsoraiban előszeretettel alkalmaznak roma szereplőket, hogy sztereotip módon mutassák be a társadalmi problémák szemléltetőjeként. Valószínűleg, vannak erre utaló jelek, pénzügyi konstrukciókkal sakkban tartott statisztákról van szó ezekben az ügyekben. Úgy gondolom, erre a médiatörvény komolyan vétele a megoldás. Másrészt viszont hadd mondjam azt még el, mielőtt a Rádió Cre rátérnék, hogy az egyik része a negatív sztereotípiák bemutatása, a probléma másik oldala viszont az, hogy világosan kell beszélnü nk olyan társadalmi feszültségekről és konfliktusokról, amelyek ma többséget és kisebbséget egyaránt érintenek, és az ő konfliktusaik is. Úgy gondolom, ebből a szempontból
