Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 15 (46. szám) - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatáról; a Költségvetési Tanács véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatár... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - JÁVOR BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2309 modell alapjait ugyanis nem a gazdasági fellendülés idején, hanem éppen válság idején rakták le, és ez mind stabilitást, mind jólétet, népességnövekedést és jelentős gazdasági fellendülést is hozott. A magyar társadalom azonban egyértelmű vesztes e a FideszKDNP neokonzervatív gazdaságpolitikájának és a megalomán hatalomépítésnek. Szó sincs itt forradalomról, képviselőtársaim, szó sincs megújulásról és tabudöntögetésről. Maradnak ugyanis a hosszú várólisták, marad a segélyeken élők kiszolgáltatotts ága, a gyermekszegénység, a nők, a fogyatékosok és a vidékiek esélyeinek csökkenése. Haladunk tovább az elmúlt húsz év biztos társadalmi kudarcba vezető útján. A társadalmi forradalom jövőre elmarad, mert kell a pénz a börtönökre, a gazdagokat támogató egy kulcsos adóra és a kormánypropagandára. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoklatát Jávor Benedek képviselő úr fejezi be. Képviselő úr, öné a sz ó. JÁVOR BENEDEK , az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! “Egy zöldgazdaság felé tart a világ. Eldönthetjük, hogy követjük, vagy vezetjük. Azok az országok, amelyek csupán követik ezt a folyamatot, meg fogják fizetni az árát. Azok pedig, akik vezetik az új zöldgazdaság megteremtését, nyerni fognak.” Ezek a szavak nem egy zöldaktivista, hanem Lindsey Graham, amerikai republikánus szenátor szájából hangzottak el, éppen egy év e. Akkor még úgy tűnt, a kormányzásra készülő Fidesz legalábbis kapiskálja a Graham szenátor által elmondottakat. A nem sokkal később kezdődő kampányban zöldbankról, zöld közbeszerzésekről, fenntartható gazdaságról nyilatkoztak. A kormányalakítást követően meghirdetett nemzeti együttműködés programjában - amelynek “nemzeti” jelzője egyre inkább emlékeztet a népi demokrácia fosztóképzőként értelmezendő “népi” tagjára , tehát a kormányprogramban ilyesmiket lehetett olvasni: olyan állami, közösségi intézkedés sorozatra van szükség, amely a társadalmat és a gazdaságot fenntartható fejlesztési pályára állítja, valamint a környezeti szempontokat integrálja a nemzeti fejlesztéspolitikába. Az ország előtt álló kitörési pontok között szerepelt a zöldgazdaság vagy egy átfogó energiahatékonysági, klímavédelmi program is. Szép szavak, de mi történik a valóságban? A beterjesztett költségvetés alapján most már tudjuk a választ: semmi. A 2011es büdzsé biztos kézzel a lemaradó követők, az árat később megfizetni kényszerülők útjára állítja az országot. 10 milliárd forintos nagyságrendű forráskivonás történik a szektorból, amely az elmúlt évek megszorításainak is egyik legnagyobb vesztese volt. A költségvetés kiadásai a környezetvédelem területén a GDP 0,2 százalékára rúgnak, 40 százalékkal kevesebbre a 2009esnél, és 20 százalékkal még a 2010esnél is. Hollandia csupán a környezetvédelmi intézményrendszerére költ nagyjából ennyit. Gyakorlatilag nincs olyan terület a környezetvédelmen belül, amelytől ne vonnának el forrásokat, még ha ez - mint például a hatósági rendszer vagy az országos környezeti kármentesítési program megnyirbálása esetében - nyilvánvalóan ellent is mond a józan észnek és a közelmúlt szomorú tapasztalatainak. Az elmúlt években fokozatosan kivéreztetett környe zetügy jövőre megkapja a kegyelemdöfést. Nem csak a kiadások oldalán tapasztalható meg ugyanakkor ez az irracionális, fenntarthatatlan szemlélet. A költségvetési hiány miatt a bevételeket kétségbeesetten kereső kormány vakon elszalad a lehetőség mellett, h ogy egy zöld adóreformmal átalakítsa az államháztartás bevételi oldalát, egyben a gazdaságot is a fenntarthatóság irányába terelve. Érintetlenül maradnak a káros, környezetterhelést ösztökélő támogatások és rejtett ösztönzők. Ahelyett, hogy következetes el lenőrzésekkel beszednék a szennyezési bírságokat, a 2008as szint 7 százalékára tervezik be ezt a bevételt, lényegében büntetlenül hagyva a szennyezőket. Ahelyett, hogy a “szennyező fizet” elvének következetes
