Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 15 (46. szám) - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatáról; a Költségvetési Tanács véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatár... - ELNÖK (Jakab István): - VÁGÓ GÁBOR, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója, az összefoglalt kisebbségi vélemények ismertetője:
2277 forradalmat, és előtörnek az ancien régime trükkjei: ismét trükkök százaival szemben találjuk magunkat. Csökkenteni a gazdagok adóját annak reményében, hogy ez majd növeked ést generál, és kihúzza az országot a gödörből. Ez évek óta a neokonzervatív kormányok politikája, amelynek a növekedésgerjesztő hatása változó, de kétséges, az eladósodás és a hiánynövelő hatás azonban minden esetben azonnali és jelentős mértékű. Egyetlen paradigmaváltást látunk: a hagyományos gazdaságpolitikai megfontolások helyett teret nyert a vudu gazdaságtan. A vudu gazdaságtan, amely azt mondja: ebben a költségvetésben benne van 400 ezer munkahely. Ha utánaszámolunk, kiderül, hogy ez valójában csupán százezer munkahelyet teremt; jó, hogyha teremt. De ugyanúgy a vudu gazdaságtan képviselőjét hallhattuk akkor, amikor Szijjártó szóvivő úr, képviselőtársam elmondta, hogy mennyivel több pénzt kap például az egészségügy. Valójában azonban az inflációt nem e mlítette meg képviselőtársam, így reálértékben valójában kevesebbet kapnak az egészségügyi dolgozók is. Tehát amire rámondjuk azt, hogy az, az nem feltétlenül az, hiszen még utána is kellene számolnunk. Ennek értelmében nyoma nincs a költségvetésben a fenn tarthatóságot szolgáló adóreformnak, sem a hosszú távú fenntarthatóságot megalapozó, a humán közszolgáltatásokat megerősítő politikának, az egészségügy és az oktatás megerősítésének. Amit ezzel kapcsolatban mondanak és gondolnak - azaz, hogy majd a követke ző években a beinduló növekedésből lehet majd ezeket a rendszereket rendbe hozni , nos, ez az év az egészségügyben még nem a megváltás éve lesz. Ezzel csak három baj van. Ez pontosan ugyanaz a logika, mint amit az IMF és a Világbank kényszerített évtizede kig a válságban lévő országokra: előbb megszorítások a humán szférában és a gazdaság talpra állítása; majd lehet a közszolgáltatásokkal foglalkozni, ha már megengedhetjük magunknak. Miniszter úr, miniszterelnök úr, ebben semmi forradalmi nincs! S ha már mostanában miniszter úr szeret az ázsiai példákra hivatkozni, ott épp ellenkezőleg, minden körülmények között az oktatásba fektetett pénzt növelték ezek a kistigrisek, nem pedig a gazdagok adóit csökkentették első körben. Hamis az az illúzió, hogy a következő évektől több pénz lesz. A magánnyugdíjpénztári befizetések 360 plusz 530 milliárdja már nem lesz meg. Feléljük a családi ezüstöt. A válságadók egy év múlva kifutnak. A költségvetésben még akkor is óriási lyukak fognak tátongani, ha az optimis ta növekedési várakozásaink véletlenül bejönnek. A nemzetközi tapasztalatok szerint az ilyesfajta adócsökkentés se munkahelyet nem teremt, se jelentős növekedést nem hoz, így a közszolgáltatások ígért rendbetétele is megkérdőjeleződik. Itt érdemes figyelem be venni a Költségvetési Tanács javaslatait, amely nem a vudu gazdaságtan paradigmáját követi. Kis túlzással egyetlen pozitív változás van ebben a költségvetési javaslatban, ez pedig a bányajáradék duplájára emelése. Mint ellenzéki párt, kötelességünk rámu tatni a hibákra, és alternatívát javasolni. A költségvetés hibáit és tévedéseit hosszan lehetne sorolni. Ez a költségvetés - az Állami Számvevőszék elnökének megállapításával szemben - sajnos semmivel sem jobb, mint a korábbi költségvetések. Ez a költségve tés felelőtlen, homokra épül, és ebben a homokban hatalmas kráterek fognak éktelenkedni. Ez a költségvetés fenntarthatatlan, mert ott csökkent, ahol nem kellene, s ott nem biztosít forrásokat, ahol égető szükség lenne rá: az oktatásban, az egészségügyben, a rendőri fizetésekben és a mindannyiunk létalapját jelentő környezet védelmében. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a kormány egyik legkockázatosabb és talán legelképesztőbb lépése a jelen költségvetésen belül a magánnyugdíjpénztárakban felhalmozott vagyon ból 530 milliárd forint felélése. Ez amellett, hogy a jövő felélése, a legbizonytalanabb bevétel, hiszen csak akkor jön be, ha az emberek visszalépnek az állami rendszerbe. Vajon mit szóltak volna a Fidesz képviselői, ha ezt valamelyik előző kormány lépi m eg? Ez a költségvetés szembemegy a szolidaritással. Magyarországon a bizalomhiány az egyik legnagyobb gátló tényező. A helyzetet tovább rontja, hogy a kormány újabb terheket rak a napról napra küszködő emberekre, a minimálbéren csirkefeldolgozó üzemben dol gozókra, a tanárokra, az
