Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 15 (46. szám) - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatáról; a Költségvetési Tanács véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatár... - ELNÖK (Jakab István): - DR. NYIKOS LÁSZLÓ, a számvevőszéki és költségvetési bizottság elnöke, az összefoglalt kisebbségi vélemények ismertetője:
2273 Ami a gazdaság- és ágazatpolitikai célok kérdését illeti, a Jobbik álláspontját röviden a rendelkezésemre álló idő alatt a következőképpen tudom összefoglalni. A kormány a gazdaságpolitikájában paradigmaváltást hirdetett meg, de ezt a költségvetési törvényjavaslat csak részlegesen tükrözi. Az általános indokolás szintjén meglehetősen ellentmondásosan érvényesül egyfajta új szemlélet, ugyanakkor a költségvetés kiadási oldalán ez egyáltalán nem tükröződik. Ismerjük a számokat, a költségvetési törvényjavaslathoz csatolódó mellékletek között lát ható, hogy az államháztartás kiadásai között a jóléti kiadások aránya 61 százalékos, amihez hozzájárul még egy közel 8 százalékos kamatkiadás. Ez a kettő együtt kényszerpályát jelent, mintegy 70 százaléka a költségvetési kiadásoknak kényszerpályán van, ezé rt aztán részben érthető, hogy a kiadási oldal szerkezete markánsan nem változik, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a 30 százalék mögött is mintegy 5000 milliárd forintos kiadás áll. Ellentétben tehát a bevételi oldallal, a kiadási oldalon nincs érdemi át rendeződés, ami - mint említettem - jól érzékelhető a törvényjavaslathoz mellékelt funkcionális kiadási adatokból. A közbevételek oldalán az adók szerkezetében jelentős változások vannak, ami első közelítésben kedvezőnek is mondható, de nagy bizonytalanság ot jelent, mégpedig az, hogy az eleve átmenetinek tervezett extraadó kifutása után mitől lesz fenntartható a bevételi szint, a bevételi oldal. A rendkívüli bevételek között hangsúlyoztuk a magánnyugdíjpénztárak fokozatos kiürítéséből fakadó bevételeknek a problémáját. Azzal, hogy több száz milliárd forint átkerül a második pillérből az első pillérbe, az explicit államadósság ugyan csökken, de az implicit államadósság a jövőben az állami forrásból kifizetendő nyugdíjtömeg növekedése miatt ugyanennyivel nőni fog. Ez egyfajta hitelfelvételnek is felfogható, márpedig a háztartásokban alapvető szabály - és ezt minden parasztgazda tudja , hogy hitelből nem szabad folyó kiadásokat fedezni, csak beruházásokat és fejlesztéseket. Most majd, úgy tűnik, mégis a folyó k iadások finanszírozása fog megtörténni ebből a forrásból. A törvényjavaslat általános indokolásának szóhasználatával a kormány által prioritásként kezelt főbb területek a következők. Elsőbbséget élvez a foglalkoztatás bővítése és a gazdaságélénkítés, ugyan akkor nem látható, hogy mitől fog nőni a foglalkoztatottság. Nem ebbe, hanem inkább a fordított irányba történik elmozdulás. A kormányzati szférában 5 százalékos, a háttérintézményeknél mintegy 10 százalékos létszámleépítést irányoz elő a kormány, ami Mato lcsy miniszter úr szerint 2530 ezer köztisztviselőt és közalkalmazottat érint. A közszférában tehát jelentős leépítés lesz. De mitől lesz bővülés a versenyszférában, amely bővülés ezt a leépítést kompenzálja, esetleg túlkompenzálja? Rendkívül ambiciózus c él egymillió új munkahely létesítése tíz év alatt, de 2011ben inkább a hátrafelé lépés érzékelhető az információkból. Az adócsökkentésből ugyanis közvetlenül nem következik a létszámbővülés lehetősége, az általános indokolás szerint a foglalkoztatás bővül ését eredményező intézkedéseknek legkorábban 2012ben lehet majd valamilyen hatása. Nem derül ki, mik ezek az intézkedések. A második fő cél a családpolitika támogatásának a növelése. Ez a Jobbikfrakció álláspontja szerint egy támogatható cél, és örvendet es változás az, hogy a súlypont a támogatásokról, a segélyekről az adórendszerre helyeződik át a családpolitika preferálása során. A harmadik súlypont - mint ismeretes - a kormányzat működésének a javítása. Idézet: “Az állami bürokrácia kevesebbet költsön magára.” Az előterjesztésből azonban nem derül ki, hogy mitől fog hatékonyabban működni a közigazgatás. Az intézményi összevonás önmagában erre nem garancia. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy kommentárt fűzzek ahhoz a pejoratív éllel és hangsúl lyal gyakran elhangzó kifejezéshez, ami az állami közhivatalok dolgozóit, a közszolgákat illeti, mintha a bürokraták - úgymond, idézőjelben - vagy a közhivatalnokok valamiféle közellenségek lennének. Kérem tisztelettel, szakszerű, hatékony bürokrácia nélkü l nincs jó államigazgatás, ne feledjük el, és ezt a nagyon pejoratívnak hangzó kifejezést szerintem mérsékelni
