Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 15 (46. szám) - Szilágyi György (Jobbik) - a legfőbb ügyészhez - “Magyarország kivonhatja magát a büntetőjog nemzetközileg elfogadott normái alól?” címmel - ELNÖK (dr. Kövér László): - DR. KOVÁCS TAMÁS legfőbb ügyész:
2206 Kérdezem a tisztelt legfőbb ügyész urat, hogy a rendszerváltást megelőzően elkövetett emberiség elleni bűncselekm ények elkövetőivel szemben miért nem került sor mindeddig felelősségre vonásra. Nem gondoljae a legfőbb ügyész úr, hogy az ügyészségnek hivatalból el kellene járnia, és meg kellene indítania az eljárásokat azok ellen az emberek ellen, akik magyar emberek százezreit tették tönkre? Nem gondolja, hogy az ügyészségnek meg kellene keresnie azokat a jogi lehetőségeket, akár a magyar, akár a nemzetközi jogban, amelyek alapján ezek a gazemberek felelősségre vonhatók? Miért utasította el az ügyészség azt a feljelen tést, amelyet Biszku Bélával szemben emberölés gyanúja miatt tettek? Miért nem vizsgálta a Be. szabályai szerint a nyomozó hatóság azt, hogy a politikai okból történő ilyen súlyos bűncselekményekért Biszku Béla felelőse egyéb jogcímen, akár nemzetközi jog i alapon? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Kövér László) : Megadom a szót Kovács Tamás legfőbb ügyész úrnak. Parancsoljon! DR. KOVÁCS TAMÁS legfőbb ügyész : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az 1990ben b ekövetkezett rendszerváltás után mind a jogalkotó, mind a jogalkalmazó azonnal keresni kezdte azokat a lehetőségeket, amelyek jogállami keretek között tették volna lehetővé a korábbi rendszer fennállásának idején megvalósított, ám nem üldözött cselekmények büntethetőségét. Ebben a körben a jogalkotás szempontjából determináló jelentősége volt a 9/1992. számú alkotmánybírósági határozatban kifejtetteknek. Az Alkotmánybíróság ugyanis az említett határozatában - szemben a második világháború idején megvalósíto tt cselekmények büntetőjogi felelősségre vonásának elvi alapjául szolgáló úgynevezett radbruchi formulával - annak az álláspontjának adott hangot, hogy a jogbiztonság követelménye a jogállam egyik alapköve. Ez az okfejtés teljességgel összhangban áll az úg ynevezett ZétényiTakácstörvény alkotmányellenességét megállapító 11/92. számú alkotmánybírósági határozatban kifejtettekkel, amelyek szerint a már elévült bűncselekmények újbóli büntethetővé tétele alkotmányellenes, miként alkotmányellenes a még el nem é vült bűncselekmények törvényi elévülési idejének meghosszabbítása, félbeszakítása vagy a nyugvási, illetve félbeszakítási okoknak visszaható hatályú törvénnyel való megállapítása is. Az Alkotmánybíróság külön kiemelte, hogy az elévülés szempontjából nem le het alkotmányosan különböztetni aszerint, hogy az állam politikai vagy pedig egyéb okból nem érvényesítette büntető igényét. A jogalkotás tehát nyilvánvalóan kereste csaknem húsz évvel ezelőtt is azokat a kereteket, amelyek megteremthették volna a teljes k örű büntetőjogi felelősségre vonás legális alapjait. Az Alkotmánybíróság azonban kijelölte a kereteket, és a törvényhozás nem talált eddig megoldást. A jogalkalmazó szervek, így az ügyészség is csak a létező, vagyis a hatályos törvények érvényre juttatása által végezhetik tevékenységüket. Megítélésem szerint az ügyészség a rendszerváltást követően mindent megtett annak érdekében, hogy a korábbi bűnelkövetők ne kerülhessék el a felelősségre vonást. Így került sor vádemelésre az úgynevezett kecskeméti, a tata i, a tiszakécskei, a magyaróvári, a berzencei, a tarjáni, az egri, Kossuth téri, Nyugati téri sortüzek ügyében. Ezekben az ügyekben jogerős marasztaló döntés született, a bíróságok végrehajtható vagy felfüggesztett szabadságvesztés büntetéseket szabtak ki. Az ügyészség tekintettel volt az Alkotmánybíróság 53/1993. számú határozatában kifejtett azon tételekre is, amelyek szerint a magyar jog elévülési szabályaira figyelem nélkül kell alkalmazni a háború áldozatainak védelméről szóló genfi egyezmény egyes ren delkezéseit. Végül a képviselő úr által említett konkrét üggyel kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy az ügyészség, a Fővárosi Főügyészség határozatával szemben a feljelentő még panasszal élhet. A panasz benyújtására nyitva álló határidő még nem telt el, vagyis a panasz alapján kerülhet majd sor a
