Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. szeptember 13 (29. szám) - Az afganisztáni békemissziós küldetés közben elhunyt magyar katonák haláláról - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kövér László): - LÁZÁR JÁNOS (Fidesz):
23 arra is vonatkozik, aki a mártírszerepbe bújva, politikai üldö zöttként szeretné megúszni ezt a fajta számadási kötelezettséget. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt száz napból miniszterelnök úr számos konkrét intézkedést említett, ajánlott az önök figyelmébe. Egy dolog egészen biztos, hogy néhány hónapba sűrűsödött össze az idő, illetve néhány hónap alatt kellett olyan döntéseket megtenni, amelyeket a kényszer hozott, ugyanis az emberek Magyarországon 2010re kijöttek a béketűrésükből, elveszítették a türelmüket. Az emberek türelmetlensége nagy hajtóerő, ez hajtotta el az MSZPt, és ez hajt bennünket előre. Tisztelt Képviselőtársaim! Azonban a sok konkrétum mellett számunkra, a fideszes képviselők számára lelkületében és gondolkodásmódjában mérhető leginkább a változás. Végre Magyarország nem ül fordítva a lovon. Eddi g azt hallottuk, ha föltettünk egy kérdést, hogy miért nem lehet megoldani. Ezt hallotta minden magyar választó, miért nem lehet megoldani a problémákat, miért nem lehet megadóztatni a bankokat, miért nem lehet megvédeni a devizahiteleseket, miért nem lehe t megállítani a gázáremelést és az elektromos áram emelését. Eddig ezt hallottuk. Most pedig azt halljuk az elmúlt száz nap tanulsága alapján, hogy ugyan miért ne lehetne. Ez egy másfajta gondolkodásmód, és másfajta kultúra, ugyanis mi kétségbe vonjuk azt, hogy a parlamenti többség azt jelentené, hogy automatikusan nálunk lenne a bölcsek köve. Mi nem kizárólagos utat és nem kizárólagosságot akarunk, mi kétségbe vonjuk azt a fajta kormányzati filozófiát, azt az antidemokratikus hajlamot (Felzúdulás az MSZP s oraiban.) , ami az elmúlt nyolc évben uralkodott, amely szerint nincs más út, amikor Washingtonnal tárgyalunk, nincs más út, amikor Brüsszellel tárgyalunk, nincs más út, amikor Pozsonnyal tárgyalunk. Mi erről egészen másképpen gondolkodunk, mi kérdések felt evését várjuk, és magunk is kérdéseket teszünk fel, hiszen azt valljuk, kérdezzük mi is, és pontosan tudjuk a választ: biztos, hogy csak megszorításokkal lehet kezelni ezt a válságot? Pontosan tudjuk, hogy ez nem így van. Fel merjük tenni ezt a kérdést. Bi ztos, hogy az adócsökkentéssel nem lehet gazdasági növekedést elérni? Biztos, hogy Szlovákia ügyében csak egyfajta politika létezik? Azt gondolom, hogy a Fideszkormány legfontosabb érdeme, hogy visszahozta a kételkedés jogát és lehetőségét, és mi igenis a zt valljuk, hogy nincsenek kizárólagos megoldások, és nincsenek kizárólagos érdekek, illetve érdekérvényesítések a politikában. Nekünk a kételkedés joga és a más út lehetőségének az elismerése jelenti a demokráciát. Mi nem fölülről akarjuk megmondani és re formdiktatúrával az emberekre kényszeríteni egy szűk elit véleményét, mi az embereket és a társadalmat megnyerve szeretnénk ezt az országot megváltoztatni, és ehhez várunk szövetségeseket. Ehhez azonban garanciára van szükség, mégpedig a becsapott országna k van szüksége garanciára, hogy a Magyar Szocialista Párt még egyszer nem követheti el azt, amit az elmúlt nyolc évben elkövetett. A számadásra, ahogy miniszterelnök úr korábban mondta, nem a múlt miatt, hanem a jövőért van igazából szükség, enélkül nem le het továbblépni, és a számadás egyúttal morális és erkölcsi kárpótlását is jelenti azoknak, akiket a Magyar Szocialista Párt milliószámra, saját hatalmi érdekei miatt magára hagyott. Az elmúlt nyolc esztendő arról szólt, hogy vert vitt veretlent, politikai hajléktalanok maradtak a Magyar Szocialista Párt kormányzása után, rengeteg kiszolgáltatott, elszegényedett ember. Mi ezeknek a sokszor más politikai oldalon álló embereknek nem a nézeteit akarjuk megváltoztatni, mi nem akarunk belőlük fideszeseket faragn i, mi csupán szeretnénk segíteni őket, ugyanis nemzeti centrumban gondolkodunk, és úgy gondoljuk, hogy az ország újjáépítéséhez szükségünk van azokra is, akik nem ránk szavaztak tavasszal, vagy ránk szavaztak ugyan, de egyébként a politikáról másképpen gon dolkodnak. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, különösképpen fontos lehet, hogy az elmúlt időszak száz napja a türelmetlenség száz napja volt, és a türelmetlenség hónapjai voltak, mégis köszönettel
