Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 15 (46. szám) - Napirenden kívüli felszólalók bejelentése: - ELNÖK (dr. Kövér László): - DR. LENHARDT BALÁZS jegyző:
2198 A demo kráciában a népakarat elsősorban a választáson keresztül jelenik meg, de természetesen más módja is van, például az utcai demonstrációk. Az előbb említett tüntetés résztvevői valószínűleg kevesebben voltak, mint ahányan a pénztáraknál dolgoznak, ez is muta t valamit. De nézzük végig, milyenek voltak ezek az utcai demonstrációk! Elkezdődött talán a Demokratikus Chartával, ami nem elsősorban a létszámot produkálta, hanem a liberális értelmiség húzása volt, amely az utódpárt köreibe terelte bele a liberális ért elmiségi és politikai elitet. Aztán folytatódott tovább, hogy egy mostani utódot nevezzek meg, a Magyar Demokratikus Chartával, ahol trágár felszólalások után megszólalt Magyarország legsikertelenebb miniszterelnöke is, és aggodalmát fejezte ki a nemzet jö vőjéért. De voltak másfajta tüntetések is, és megint csak nem a létszám a döntő, de azért az sem közömbös. Annak idején, mondjuk, a Kossuth téri tüntetésnél arról vitatkoztak, hogy vajon elértee az egymilliót, másfél milliót ez a létszám, vagy csupán 800 ezer, 900 ezer volt. De beszélhetnénk a Dísz téri vagy a városligeti megmozdulásról is. Ennek volt súlya, volt jelentősége. De most térjünk rá talán a magánnyugdíjpénztárak tartalmi kérdésére. Számomra elgondolkodtató az is, hogy az uniós országok egyharma dát sem éri el azok száma, ahol ezt az intézményt bevezették. De nézzük azokat a konkrét veszélyeket, amelyeket ez magában hord. Tudjuk azt, hogy a mai napig sem készült el a magánnyugdíj havi összegének megállapítási rendszere, tehát valami hiányzik ebből a rendszerből. Arról nem is beszélve persze, hogy a rokkantnyugdíjat, özvegyi nyugdíjat ez a rendszer nem tudja biztosítani. Gondoljunk arra, hogy több országban, például Chilében hogyan omlott össze ez a rendszer, 25 éves megtakarítási időszak után a biz tosítók többsége nem tudott járadékszolgáltatást biztosítani. Gondoljunk arra is, hogy az emberek tagdíjának befektetése milyen veszéllyel jár, mondjuk, egy tartós pénzügyi válság idején. Elég, ha a 2008ban bekövetkezett veszteséget nézem a hazai pénztára knál, amely 183 milliárd forint volt. De az igazi problémát az jelenti, hogy a központi költségvetésnek a Nyugdíjbiztosítási Alapba évente több száz milliárd forintot kell pumpálni, és ez az állami nyugdíjrendszer - és persze a költségvetés - egyensúlyát veszélyezteti. Talán nézzük ezeket a számokat: 2005ben még 211 milliárd forint volt, 2007ben már közelítette a 300 milliárdot, idén 372 milliárdnál magasabb ez az összeg, és ha így megy tovább, 2013ban 454 milliárd forintot kell a költségvetésnek az áll ami nyugdíjalapba pumpálnia. Ez vajon milyen gondolatokat ébreszt azokban, akik a magánnyugdíjrendszer kiválósága mellett szónokolnak? Úgy gondolom, a magyar járulékfizetők és a magyar nyugdíjasok érdekét az biztosítja, ha megadjuk a lehetőséget az állami nyugdíjrendszerbe való szabad, önkéntes visszatérésre. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Kövér László) : Úgy látom, a kormány nevében nem kíván válaszolni senki a frakcióvezető úr felszólalására, ezzel tehát a napirend előt ti hozzászólások végére értünk. Napirenden kívüli felszólalók bejelentése: ELNÖK (dr. Kövér László) : Tisztelt Országgyűlés! Felkérem Lenhardt Balázs jegyző urat, hogy ismertesse a további napirenden kívül felszólalni kíván ók sorát. (12.50) DR. LENHARDT BALÁZS jegyző : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kupper András képviselő úr, Fidesz.
