Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 9 (44. szám) - Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
2150 Mielőtt belemennék az érdemi mondanivalómba, azért két dologra itt - bár már eltávozott Varga képviselőtársam - kénytelen vagyok reagálni. Nagyon remélem, hogy tényleg csak az írói mu nkásságának a része, hogy a bíróságokat is a kormány alá kívánja rendelni, bár így az elmúlt két hétben már az ember semmin nem csodálkozik. Viszont egyvalamit szerintem - és ennek szintén van egy sajnálatos aktualitása - talán érdemes aláhúzni. Én nagyon - hogy mondjam - rossz néven veszem azt, amikor itt a Házban képviselők az ügyészség vagy a bíróságok munkáját minősítgetik. Számomra ügyvédként ugyanúgy egy tabu, hogy bírákat felhívjak, bekéredzkedjek hozzájuk és a többi, és a többi. Tehát szemben azzal, amit Varga képviselőtársam állít, egy nagyon fontos határvonal, amit fönn is kellene tartani, hogy az ügyvédek és egyáltalán az ügyfelek számára a bírák, alapvetően most a peres bírákról beszélek, igenis megközelíthetetlenek legyenek. Ez nem valamiféle sz akmai gőg, hanem egész egyszerűen ez a rendeltetése a bírói szervezet működésének egy jogállamban. Az iránya - tehát az a probléma, amire célozni kívánt Vitányi képviselőtársam - ennek a javaslatnak természetesen helyeselhető. Azt gondolom, hogy mindannyia n látjuk azt, hogy egyáltalán az ügyvédi kar miként hígult fel, hogy nagyon sokszor valóban emberek csak kényszerpályának tekintik az ügyvédséget. Azt is látjuk, hogy nagyon gyakran ügyvédi irodák mármár fedőcégként működnek mindenféle egyéb ügyletekhez, sőt az elmúlt évek arra is példát szolgáltattak, hogy az ügyvédi tevékenység mögé bújtatva lehet adott esetben közpénzeket kitalicskázni a közszférából. Ezek a jelenségek, azt gondolom, hogy mindannyiunk előtt ismertek, és az illetékbélyeg és a postabélyeg összekeverésén túlmenően is nagyon sok olyan anomáliát lehet említeni, ami sajnálatos módon szerves része ma már sok esetben az ügyvédi praxisnak. Azt gondolom, hogy erről talán leginkább egyébként furcsa mód pontosan bírák tudnának igen veretes előadások at tartani. Tehát ezzel egyetértek. A gondom az, hogy ezt a problémát, akár a létszám, akár a színvonal problémáját ezzel az eszközzel biztosan nem lehet megoldani. Az egyik feladat, amit azt hiszem, Bárándy Gergely már felemlített, az az, hogy hogyan lehe tne egyfajta minőségbiztosítást garantálni az ügyvédi szolgáltatások mellé, hogyan lehetne továbbképzésekkel az ügyvédi praxis megbecsültségét növelni. Kérdés az is, hogy például az ügyvédi árképzést mennyire szabad egyáltalán jogszabályi körbe vonni, vagy mennyire kell meghagyni a kamarai autonómiában. Kérdés az, hogy a kamarai működést hogyan lehetne átláthatóbbá tenni, és sorolhatom tovább azokat a tényezőket, amelyek közvetlenül és hathatósan befolyásolják mind a létszámkérdést, mind pedig az ügyvédi mu nka színvonalát. Azért a továbbképzésekkel kapcsolatban egyetlenegy dolgot hadd említsek meg, válaszolva Bárándy képviselőtársamnak, hogy miközben itt is azt gondolom, ez mindenképpen egy fontos irány, hogy beszéljünk arról, hogy miként lehetne szavatolni azt, hogy ha valaki, mondjuk, húsz évvel ezelőtt leszakvizsgázott, akkor azért a tudása valamennyire talán kövesse az olykor hetente alkotmányos alapjaiban is változó joganyagot. Viszont azért vannak figyelmeztető példák, gondolok itt az építészkamara vagy a könyvvizsgálói kamara példájára, ahol a kamara vagy éppen a kamarai vezetés által kidolgozott továbbképzési rendszert, kreditrendszert - korábban az orvosi kamaránál volt ilyen - a szakma nyűgként éli meg. Tehát itt is csak felemlítem, hogy annyiban óva tosak legyünk, hogy az ilyen továbbképzési vagy kreditrendszernek annyiban van értelme, amennyiben ezt nem nyűgként éli meg maga a szakma. Ami az igazi problémám ezzel az egész törvényjavaslattal, azt nagyon egyszerűen meg tudom világítani. Ha történetesen bekövetkezik egy kormányváltás valamikor, mondjuk, négy év múlva, teszem azt, és mondjuk, változik az közigazgatási és igazságügyi miniszter személye, az a furcsa helyzet fog előállni, ha én jól vagyok informálva, hogy Navracsics Tibor, ha ügyvédnek akar elmenni, akkor előtte egy évig ügyvédjelöltködni kellene neki. Bírósági titkár volt, ami itt nem játszik. Hiába egyetemi oktató a pesti jogi karon soksok éve, ez nem játszik. Hiába van közigazgatási tapasztalata, ez szintén nem ér semmit. Tehát, ha Navrac sics miniszter úr el akar
