Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 9 (44. szám) - Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz):
2142 Az államtitkár úr és aki az elmúlt időszakban ismeri a dolgokat, biztosan emlékszik rá, a közjegyzők bizonyos territóriumokat kiharcoltak maguknak, mi, ügyvédek nem harcoltunk ki semmit, sőt a pálya egy szeletéből, a klasszikus ügyvédi tevékenységekből is csipegettek. Gondolok itt például az elfuserált és abszolút végrehajthatatlan fizetési meghagyásos eljárással kapcsolatos közjegyzői kényszerre, de gondolok az e gyik legfontosabb és legszebb területre - magam is hosszú időn keresztül végeztem , a cégeljárásokra. Kérem szépen, minden elismerésem a számítógépé, de most valljuk be őszintén, az a tevékenység, ami valamikor a Gt. megalkotásával együtt nagyon komoly üg yvédi feladat volt, egy részvénytársaság vagy egy zrt. alapító okiratának a megalkotása, ma már benyomjuk a gépbe ezeket a kis formanyomtatványocskákat, igaz, hogy selejtek, semmit nem érnek, rengeteg per lesz belőle. Egyébként én, aki peres ügyvéd vagyok, örülök is neki. De könyörgöm, ez egy komoly terület volt, ahol a fiatalok nagyon szép és jó tevékenységet láttak el, és ezért komoly munkadíjat lehetett fizetni. Most kérdezem a szakmától, akik itt ülnek: most mit lehet ezért elkérni? Budapesten esetleg e lkérik a dupláját, de mi nyilvánvalóan nem tudjuk elkérni, mert Békés megyében nemcsak az a probléma, hogy mit kér az ügyvéd munkadíjként - beszéljünk itt őszintén , hanem mit tud fizetni a polgár. Nem az a kérdés, hogy felírjuk, mennyivel tartozik, hanem ki tudjae fizetni. Nyilvánvalóan nem fogja tudni kifizetni, mert nagyon nehéz helyzetben vannak az emberek. Tehát én azt mondom, hogy ez a törvényjavaslat most egy tüneti kezelés, generálisan meg kellene változtatni a játékszabályokat. Tisztelettel kérem az államtitkár urat, hogy a következő évben generálisan változtassuk meg a szakma teljes bevonásával az ügyvédi hivatásra vonatkozó jogszabályt, mert egyébként a helyzet valóban még drámaibbá fog válni. Régi vesszőparipám ezzel kapcsolatosan, megint Bárán dy képviselő úrra gondolok, mert a múltkor pont azon vitatkozunk, hogy én, aki kurucnak tartom magam, és nem labancnak, hiszen ügyvéd vagyok, beszéltünk arról, és nagyon helyesen mondtad egyébként az átjárhatóságot, hogy ez egy teljesen rossz és cinikus sz embeállítás részemről, NyugatEurópában és sok helyen átjárhatóak a dolgok. Biztosan mindenki tudja, Ausztriában például hogyan lehet valaki ügyész, ügyvéd, mindenki a maga területén kéthárom évet elmókuskál, dolgozgat, utána eldönti, hová fog kerülni. Ma gyarországon ez átjárhatatlan, elsősorban azért, mert ma is falak vannak az igazságszolgáltatás különböző ágai között. Azt mondták régen, ugye, azt hiszem, ma is mondta a képviselő úr, hogy az ügyvédség - azt hiszem, ezt elsősorban az átkosban mondták - az igazságszolgáltatás szerves része. Ezen én akkor is nevettem, az átkosban, de most is nevetek ezen, mert ez nem igaz, legalábbis az én tapasztalatom szerint nem igaz. Persze, vannak olyan bíróságok, Budapesten pozitív példákat tudok mondani, kiváló fiatal bírók, mind büntető, mind polgári, mind gazdasági ügyekben, akik valóban partnernek tekintik az ügyvédet, de van egy egészen elképesztő szemlélet az elmúlt években, ami ennek pontosan az ellenkezőjét igazolja. Alapvető technikai problémákat nem tudunk meg oldani, egy jegyzőkönyvet nem tudunk elkérni a bírótól, egy tárgyalásbeállítást nem tudunk, mert a bírói függetlenség elefántcsonttornyából azt mondják, nem adjuk a bírót. Kérek egy jegyzőkönyvet, azt mondja, nem beszélhet a bíróval. Elképesztő! Magyarorsz ágon elképesztő, hogy ez hova alakul! Milyen átjárhatóságról beszélünk? Milyen szerves része az igazságszolgáltatásnak az ügyvédség? Én egy olyan megyében vagyok, kedves képviselőtársaim, ahol például átvilágítottak bennünket hosszú időn keresztül. Én még országgyűlési képviselő voltam, büntetővédelmet láttam el, amikor az egyik bíró, aki egyébként időközben már nem bíró, levitette a táskámat, és átvilágíttatta. Megsértette a mentelmi jogomat! Azt mondta: megvizsgáltam, nincse benne lehallgatókészülék. Az igazságszolgáltatás szerves része az ügyvédség? Ne sarlatánkodjunk már! Mondjuk meg őszintén, hogy jelen pillanatban helyenként kibékíthetetlen ellentét van az ügyvédek és a bírák között, ezen változtatni kellene. Zárójelben jegyzem meg: nota bene, nem vag yok benne biztos, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és ez a struktúra most megoldotta ezt a problémát. Nem akarok belemenni abba, hogy az ügyészséget is a kormány alá szerettem volna rendelni, a bíróságot is kormány alá szerettem volna rendelni. Látom, más elképzelés van.
