Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 9 (44. szám) - Egyes rendészeti tárgyú törvények és az azokkal összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
2130 szállva kell küzdenünk, nem pedig céljainknak alárendelve azt, hiszen ez minden demokratikus társadalom alapköve. Újra és újra hitet kell tennü nk az emberi jogok és a szabadság mellett, itthon és külföldön egyaránt. Ezt tanítja nekünk Guantánamo példája, és ez az, amiért örömmel hallottuk Barack Obama nyilatkozatát a tábor bezárásáról.” És végül zárja gondolatát, amelyet teljes mértékben meg tudu nk fontolni, és a The Guardianben jelent meg: “Ha félelemben élő, megosztott, bosszúszomjas országokká válunk, amelyek úgy érzik, hogy nincs más lehetőségük, mint erőszakkal és elnyomással reagálni, a terroristák elérték a céljukat. Erre a legjobb válasz, ha nem válunk barbárokká.” (15.40) Azt gondolom, hogy egy ilyen típusú szabályrend meghonosítása, amely a magánszféra fölötti kontroll bírói, jogállami zsinórmérték nélküli megfigyelését lehetővé teszi, az bizony az új barbarizmus irányába vinné el az orsz águnkat, és úgy gondolom, hogy ezt semmilyen nemzetközi kötelezettségvállalásunk sem teheti indokolttá. Nézzük meg a törvényjavaslat indokolását! Arra ugyan nem kaptam választ, hogy ez végül is saját kormányzati kútfőből jövő akarat, vagy pedig nemzetközi kötelezettségből eredő végrehajtási kényszer, mint például a tegnapi Izraellel kötött megállapodás kihirdetése, amelyet végül az ellenzésünk ellenére sajnálatos módon megszavaztak. Úgy látom, itt olyan nemzetközi, európai uniós hálózatra hivatkoznak, amely szövevényes brüsszeli pókhálóként valóban úgy tűnik, hogy egy kényszerpályára viszi a tagállamokat. Ez az, amiért annak idején, akár hazafiként, jogvédőként vagy felelős magyar emberként azt mondtuk, hogy az európai uniós csatlakozás éppen ezért életveszé lyes. Ha jól olvasom az indokolásban, 2004 márciusában már egy olyan jellegű megállapodást kötöttek az Európai Unió tagállamai, hogy a terrorizmus ellen határokon átnyúló együttműködést kell végrehajtani, aztán jöttek ezek a bizonyos prümi határozatok, a 2 008. június 23ai Európa tanácsi határozat, illetve jött utána a prümi egyezmény, a prümi szerződés 2005ben, amely ezt a kötelezettséget szintén mintha előírná. Azt gondolom, hogy a magyar szuverenitás nem olvadhat, nem minimalizálódhat le olyan szintre, hogy a nemzetközi kötelezettségvállalásnak való megfelelés érdekében felfüggesszük a saját alkotmányunkból fakadó és a saját, még létező jogállami elveket érvényesítő garanciális alapjogszabályainkat. 2001. szeptember 11. után - írja a törvény indokolása - megindult az együttműködés az európai tagállamok között intervenciós akciók céljából, Atlaszhálózat néven. Ki tud erről egyáltalán bármit is? Ki tudott erről a csatlakozás környékén vagy a csatlakozás után, hogy ennek ezzel kell járnia, hogy innét kezdve ezek az intervenciós erők bármikor, amikor jónak látja az itteni kormányzat és válsághelyzetek adódnak… Ráadásul a válsághelyzet definícióját úgy fogalmazza meg, hogy válsághelyzetnek minősül az is, ha bekövetkezési lehetősége áll fenn valamilyen kirívó s úlyú bűncselekménynek. Ez a kiterjeszthető értelmezésre okot adó megfogalmazás életveszélyes. S az is különösen életveszélyes a nemzetünk szempontjából, hogy már annyiszor megéltük, hogy az intervenciós csapatok bejöttek, de nem mentek ki. Semmilyen garanc iát nem látunk arra ebben az előterjesztésben, hogy ezek az intervenciós rendőri erők adott esetben életvitelszerűen nem rendezkednének be. Az Európai Unió tagállama vagyunk, de ez nem jelentheti azt, hogy a szuverenitásunkat ilyen szinten relativizáljuk, megszüntessük. Ebben semmilyen módon nem vagyunk partnerek. Ha az európai uniós tagság azt jelenti, hogy ilyen szintű totális megfigyelés alá kell rendeljék az állampolgárainkat, a magyar embereket, akkor erre az egész európai uniós intézményrendszerre nag yon keményen és határozottan nemet kell mondanunk. Azt mondom és azt kérem a kormánytól, hogy fontolja meg az érveinket, amelyeket ne keverjünk össze az MSZP valóban csúsztató és cinikus érveivel, amivel megpróbálják a saját bűneiket relativizálva teljes m értékben önökre terhelni a felelősséget. A felelősség most önökön van abban, hogy azt a gyakorlatot ne folytassák, amelyet ők meghonosítottak, szigorúan és határozottan szakítsanak ezzel, és a terrorizmus elleni küzdelem helyett a közbiztonsági válsághelyz et felszámolására koncentráljanak. A kistelepüléseken élő, valóban tömeges bűnözéstől szenvedő
