Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 9 (44. szám) - Egyes rendészeti tárgyú törvények és az azokkal összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Jakab István): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
2106 Mert én igenis megkérdezem önöket, hogy vajon helyeselhetőe egy olyan gyakorlat, hogy innen kezdve mindenkinek joggal kell tartania attól, hogy ha olyan jellegű ügyekben v esz részt, amelyeket a hivatalos kormányzat például terrorizmustámogatásnak vagy olyanfajta ellenállásnak bélyegez, amely nem illeszkedik a nemzeti együttműködés rendszerébe, akkor ezek szerint, ha valaki a karakteres más véleménye miatt, mert úgy gondolja , hogy például a Hunnia Mozgalom igenis nem terrorizmus céljára jött létre… - ez a mozgalom 2007ben egy legálisan meghirdetett mozgalom volt, amelyet a magyar bíróság azért nem jegyzett be alapítványként, mert azt mondta, hogy a létrehozói, Budaházy Györg y és Toroczkai László úgymond méltatlanok arra, hogy egy közhasznú, “eredeti Magyarországért” nevet tartalmazó alapítványt létrehozzanak. Ez az ügy Strasbourgba került, az Emberjogi Bírósághoz, és biztos vagyok benne, hogy ha az idő kereke lassan odaér, ak kor el fogják marasztalni Magyarországot. Tehát egy ilyen mozgalmat most felmutatni… A mai Magyar Nemzet is a vezető cikkében folytatásos rémregényként közli le a különböző, úgymond tervezett támadások hírét, amellyel kapcsolatban ráadásul az egyik vádlott most már teljes egyértelműséggel azt mondta, hogy ezeket a vallomásokat olyan körülmények között kellett aláírnia és kiadnia, amelyek nem voltak a tisztességes eljárás keretei közé illeszthetők. Megindul egy támadássorozat a jogvédőkkel szemben, akik való ban az elszámoltatást szeretnék, és egész munkásságukat arra szentelték az elmúlt években, hogy megvédjék az állampolgárok alapvető jogait az olyan önkénytől, mint amely önkénynek sajnos teret nyit ez a jogszabály. Tehát erre határozott nemmel kell válaszo lnunk, amikor felteszik a kérdést, hogy biztonság vagy alapvető jogok. Nem “és”, nem “vagy” a válasz, hanem “és” a válasz. Amennyiben a kormány ezt a könnyebb utat választja, hogy a biztonság illúziója címén az alapvető jogainkat korlátozza, akkor egy olya n utcába téved be, amelybe az Amerikai Egyesült Államok már beletévedt, a Patriot Acttel, amely bizony egyre jobban inog már, és azért már látjuk, hogy tömegesen ellenállnak az amerikai polgárok egy ilyen irányzatnak. Tömeges perindítás folyt már, és reng eteg mindenkiről, akik eljárás alá kerültek, kiderült, hogy valójában nem is terroristákról van szó, hanem úgymond kockázati tényezők, olyan emberek, olyan hazafias erők, akik azzal a trenddel szeretnének szembeszegülni, amely a világon, egyfajta új világr end meghirdetése címén, ki kívánja rekeszteni a nemzeti kereteket az emberi élet számára kínált megoldások közül, vagy legalábbis negligálni kívánja, és el kívánja venni a nemzeti önrendelkezéshez fűződő közösségi összetartozás érzését. Tehát egy olyan leh etőséget nyit ez a törvényjavaslat, amely nem fogadható el. Ennek szellemében a részletes vitában majd részletesen is el fogom mondani, több módosító javaslattal éltem, és többek között ezt a javaslatot, tehát a 7/A. § (3) bekezdése beemelésének az elhagyá sát szeretném, és ehhez kérem a kormánytöbbség lelkiismereti és szellemi alapon átgondolt támogatását. A tegnapi parlamenti vitában is megélhettük azt, hogy nagyon is látható volt a kormánytöbbség tagjai részéről, amikor egy olyan államot kívántak társulta tni az Európai Unióval, és ehhez ráadásul Magyarországot önálló szerződő félként odailleszteni, amely állam gyökeresen arra épül, hogy a demokratikus alapvető jogokat nem biztosítja egy 4 milliós emberi közösség számára, egy 650 kilométer hosszú fallal ves zi körbe, ebben a vitában látható volt, hogy igenis nagy lelkiismereti válság elé kerülnek a kormánytöbbség tagjai folyamatosan. És úgy gondolom, ezt hosszú távon semmiképpen nem lehet tartani. Úgyhogy én bízom abban, hogy a lelkiismeret szava már itt, ebb en a törvényben is meg fog szólalni. Aztán itt van a másik témakör, amit Volner János képviselőtársam és már Morvai Krisztina is kifogásolt, mégpedig a külföldi intervenciós rendőri erők részvétele. Tehát még egyszer fel kell vetnem azt a kérdést, hogy jól meggondolta a kormány, és jól meggondolta minden kormánypárti képviselő, hogy lehet ilyen törekvést támogatni egy olyan ország Országházában, amely már hányszor volt szenvedő alanya külföldi intervenciós erők beavatkozásának, amikor nem a saját sorsunkat megoldó, a saját önrendelkezési jogunkból fakadó döntések vezetik az életünket, hanem bizony külföldi irányított erők. És bizony ezek a bizonyos intervenciós erők ráadásul az Európai Unió egyes tagállami szervezetei által meghatározott, teljesen fiktív és elvonatkoztatott feltételek
