Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. szeptember 14 (30. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP):
204 A hiány jelentős részben az adóbevételek 416 milliár dos elmaradása miatt jött létre. Úgy gondolom, az állampolgároktól nem várható el megértés az adóbevételek dilettáns túltervezésével kapcsolatban. Különösen igaz ez, és ez nagyon fontos, hiszen az ÁSZ megelőző véleményében számos esetben jelezte, hogy túlt ervezettnek véli ezeket a forrásokat, ezek teljesülése nem következhet be. Ahogyan az államtitkár úr felvezetőjében, az expozéjában szintén nyomatékosodott az, hogy mindezzel párhuzamosan az elmúlt öt évben az adóhátralékok állománya alapvetően olyan mérté kben nőtt meg, két és félszeresére nőtt, ami példátlan, és ennek a nyomasztó terhei is nagymértékben fékezték vagy rontották az emberek hétköznapjainak megélését. Ezzel kapcsolatban, ha zárójelben is, de meg kell említenem, hogy voltak területek, amelyek p ontosan ennek következtében - idézőjelben - nőttek, fejlődtek, például a csőd- és a felszámolási eljárások vonatkozásában Magyarország kiemelkedő, előkelő helyet foglal el, természetesen az előkelőt idézőjelben mondom, hiszen az Európai Unió utolsó helyén állunk e nagyon fontos, gazdaságot minősítő jelzőszám vonatkozásában. Az utánunk következő ország - a nevét itt most hadd ne említsem - jellemzője is pont a felén áll a magyarországi csőd- és felszámolási eljárások számának. Az adóbevételek elmaradása mögö tt felsejlik a 10 százalékot meghaladó munkanélküliség és a több mint 2 százalékos reálcsökkenés is, és mondhatnám úgy, hogy a rosszra forduló emberi sorsok tömkelege. Nem is ez a 10 százalék, ami igazából itt olyan nyomasztó tényszám, hanem ha azt vesszük , az a szám, hogy először fordult elő Magyarországon a szocialista ipar 1991. évi összeomlását követően, hogy 3 millió 800 ezer alá csökkent a foglalkoztatottak száma, vagy még egy plasztikusabb és nagyon jellemző számot említek: 600 ezer fölé nőtt az állá skeresők száma. Ez két olyan kritikus szám, amelyik újkori történetünkben példa nélküli, és azt hiszem, ha valami elgondolkodtató, akkor ezen el kell gondolkodni. Sajnos, ennek az építési törmeléknek - hogy klasszikusokat említsek - az eltakarítása az új k ormányra marad. Azt hiszem, nem lehet válasz erre, hogy sajnos téves volt az elemzés és téves volt a tervezés, és nemsokára jobb lesz, mert ez a “nemsokára jobb lesz” rengetegbe fog kerülni erkölcsileg és anyagilag egyaránt. A csőd- és felszámolási eljárás ok számán túl szinte kizárólag csak a bruttó államadósság növekedett, és a GDP 80 százalékát elérve és meghaladva ez a 19 ezer milliárd forint olyan nagyságú adósságállomány, amelyik az elkövetkező három év törlesztési adatait is figyelembe véve, amelyet i tt több felszólalótól is hallhattunk, tulajdonképpen a gazdaság növekedésének az egyik igazi fékezőereje, az ezen való túllépés az egész lakosság szempontjából rendkívüli nagy áldozatokat követel. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha így folytatódnának a trendek, az állam adósságállományának összetétele lassan megegyezne a lakosságéval, viszont tudjuk, hogy ebben sajnálatos módon szintén egy rossz gazdaságpolitika és monetáris politika eredményeképpen a devizában történő eladósodás volt a meghatározó. Keresztény p olitikusként hadd mondjak még valamit, mert azt mondtam, hogy szinte kizárólag csak a bruttó adósságállomány növekedett. Én úgy gondolom, hogy sajnos növekedett más is, mert például ebben az országban növekedett az abortuszok száma, és ami példátlan, az el múlt költségvetésben növekedett az abortuszok támogatására fordítható pénzösszeg, amelyik, úgy gondolom, megrázó erejű, hiszen, ha valami, akkor ez a fajta - ahogyan fogalmazni szokták - modern népirtás az, amelyik odavezetett, hogy a magyar élő lakosság s záma, úgy is mondhatnám, már a 10 milliós lelki küszöb, a lélektani küszöb alá esett vissza, és ez szörnyű. Úgy gondolom, sokan fogalmaznak úgy, hogy ez igazából nemzetellenes politika. Ha ehhez még hozzáteszem azt, hogy pontosan ezzel párhuzamosan az elmú lt időszakban a Nagycsaládosok Országos Egyesületének a támogatása pedig a nullával egyenértékűvé vált, akkor úgy gondolom, minden szónál, minden kritikánál jobban minősíti ez az elmúlt évek gazdaság- és társadalompolitikáját, amelyik végül is odavezetett, hogy ott vagyunk, ahol vagyunk.
