Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 3 (42. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - MURÁNYI LEVENTE (Jobbik):
1779 A Digitális Magyarország vitairat az két do kumentumot egyértelműen támogat: az egyik a Magyar Köztársaság kormányának a programja, a kormányprogram, a másik pedig az új Széchenyiterv. Kiemelten fontos területről van szó, amikor az infokommunikációt hozzuk ide, a Parlament falai közé, és ezért is ö rülök, hogy egy ilyen országos jelentőségű ügyben a Fideszfrakció kérdést intézett a kormányzat irányába, hiszen a infokommunikáció a GDP, a magyarországi GDP 10 százalékát adja, a GDPnövekedés 25 százalékát, közvetlenül több mint százezer embernek ad mu nkahelyet, közvetett módon még százezer ember dolgozik ezen a területen, és országosan több mint tízezer vállalkozás az, amelyik így vagy úgy, de kötődik ehhez a területhez. Vízióink szerint ezen a területen a jövőben 2020ig, és ezt az Európai Unió ezzel foglalkozó anyagai is elmondják, egy konvergencia fog megvalósulni, egy konvergencia az informatika, a hírközlés és a média területén, amelyik egyre szélesebb sávon és egyre mobilabb módon juttatja majd el a polgárokhoz a szolgáltatásokat, az infokommuniká ció nyújtotta szolgáltatásokat, úgyhogy ez figyelembe veszi az egyedi igényeket. (9.20) A kormányzati informatika területén pedig az a legfontosabb feladatunk, hogy modernizáljunk és ésszerűsítsünk, mert ezáltal jelentős mértékű közpénzt tudunk megspórolni . Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mi komolyan gondoljuk a társadalmi párbeszédet, ezért arra biztatom az összes parlamenti pártot, a magyarországi civil szervezeteket és érdekképviseleteket, a tévénézőket és a rádióhallgatókat, hogy legyenek részesei ennek a társadalmi párbeszédnek, mondják el véleményüket a Digitális Magyarország vitairatról. Ez a vitairat letölthető a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium honlapjáról, az nfm.gof.huról, elektronikus levélben pedig az iktstrategia@ nfm.gof.hu címe n várjuk a véleményeket még két hétig, hiszen egy hét már letelt a három hétből, és ezután fogjuk véglegesíteni Magyarország infokommunikációs stratégiáját. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖ K (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Murányi Levente frakcióvezetőhelyettes úr, a Jobbik képviselőcsoportjából: “Emlékezés 1956. november 4ére” címmel. Frakcióvezetőhelyettes úr, öné a szó. MURÁNYI LEVENTE (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ma a magyar történelem talán legtragikusabb eseményére, 1956. november 4ére emlékezünk. Ezen a napon a Vörös Hadsereg martalócai másodszor is lerohanták hazánkat . Az 1956. október 23án kitört forradalmunk röpke öt nap alatt győzött. A mindenhatónak vélt pártot és az ÁVHt egy lendülettel söpörték el a szabadságharcosok. A forradalom leverésére felvonultatott szovjet katonai erők 28ára vereséget szenvedtek, és a városokból vérző fejjel menekültek. A forradalmi kormány Nagy Imre vezetésével bejelentette hazánk kilépését a Varsói Szerződésből, kinyilvánította hazánk semlegességét, tárgyalásokat kezdett a szovjet politikai vezetéssel a Vörös Hadsereg hazánkból történ ő teljes és azonnali kivonásáról. A magyar emberek ekkor fedezték fel a frissen született szabadságban véráldozatuk teremtő erejét. Ez a szabadság virágba borította a lelküket. Mint annyiszor történelmünk folyamán, a sors kegyeit nem élvezhettük soká. Akik segíthettek volna, most sem segítettek. A “Forgószél” fedőnevű szovjet hadművelet november 4ei kezdetével több mint 200 ezer katonát és 4 ezer páncélos harcjárművet zúdított hazánkra. A forradalmárok hősiesen védekeztek, a végeredmény azonban nem lehetet t kétséges. A fegyveres ellenállás megszűnésével megkezdődött a megtorlás, a magyar szabadságharcosok kálváriája. Ők lettek a magyar walesi bárdok, a mi bárdjaink. Ők azok, akik dalolva és büszkén mentek a hazaáruló Kádár és pribékjei, a KleinApró Antalok és a Biszku Bélák által ácsolt bitófák elé. Forradalmunk lelkünkben gyújtott lángjai a sírok mécseseiben világoltak tovább. Ahogy Obersovszky Gyula mondta: én meghalhatok, de mi élni fogunk. Névtelen hősök százai váltak