Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 2 (41. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KULCSÁR GERGELY (Jobbik):
1768 és úgy gondoljuk, hogy a díjnak költségarányosnak kell lenni, és ez a különbség nem tartható fenn, és ez is nagyban szolgálná az adózók érdekét. Köszönöm szépen. (Vágó Gábor tapsol.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. M egkérdezem, kíváne még valaki felszólalni hat percben. Kettő percben? Egyáltalán? Jelentkezőt nem látok. A részletes vita második szakaszát és a vita egészét lezárom. (Jelzésre:) Czomba Sándor államtitkár úr nem kíván élni a megszólalás lehetőségével. Tis ztelt Országgyűlés! A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön döntünk. Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most a napirend utáni felszólalások következnek. Napirenden kívüli felszól alók: ELNÖK (Lezsák Sándor) : A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kulcsár Gergely képviselő úr, a Jobbik képviselője: “Emlékezzünk az első bécsi döntésre!” címmel. Megadom a szót ötperces időkeretben. KULCSÁR GERGELY (Jobbik) : Köszönöm a s zót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A trianoni tragédia után a magyar külpolitika addigi legnagyobb sikerét könyvelhette el 1938. november 2án. A pontosan 72 évvel ezelőtt az európai nagyhatalmak által meghozott első bécsi döntés azután szület ett meg, miután a magyarcsehszlovák határvitát a két állam vezető politikusai nem tudták tárgyalások útján rendezni. Tudni kell, hogy a magyar és a cseh vezetők közösen fordultak a müncheni egyezmény aláíróihoz, hogy döntőbíróként járjanak el a két ország vitájában. Mivel Franciaország és NagyBritannia kivonta magát a döntéshozatalból, így az olasz és a német külügyminiszter döntőbíráskodása nyomán született meg a magyar szempontból üdvözítő döntés. Az első bécsi döntés értelmében Magyarország az I. világ háborút lezáró trianoni békediktátum által elrabolt területeiből visszakapott közel 12 ezer négyzetkilométert, Felvidék, illetve Kárpátalja déli részét. Az 1941es magyar népszámlálás szerint az átkerült 1 millió 62 ezer lakosnak 84 százaléka volt magyar é s körülbelül 9 százaléka tót. A békeidőben született első bécsi döntés tehát etnikailag igazságos határokat húzott, és az európai nagyhatalmak - beleértve NagyBritanniát és Franciaországot is - ekkor nemzetközi jogi érvényűnek ismerték el. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a II. világháborút lezáró párizsi békében egy tollvonással rajzolták vissza a trianoni határokat, a legvérlázítóbb az, hogy ezzel a fasiszta szlovák bábállamot jutalmazták a demokrácia hősei. Visszatérve a bécsi döntésre. Ez a siker a Ho rthykorszak ellentmondást nem tűrő, csak és kizárólag a magyar nemzeti érdek mentén mozgó külpolitikájának volt az eredménye. Hasonlóan céltudatos nemzetpolitikát vártak volna el a nemzetben gondolkodó magyar emberek az úgynevezett rendszerváltozás után i s. De sajnos nem ez történt. Amit a Horthyféle politika kihasznált, azt az 1990 utáni külpolitikánk elpuskázta. Raffay Ernő történész, az Antallkormány honvédelmi államtitkára többször felhívta a figyelmet azokra a lehetőségekre, amelyeket a magyar kormá nyok kihasználatlanul hagytak, pedig lehetett volna korrigálni Trianont a kilencvenes években többször is. Az első lehetőség ’89ben adódott, a romániai forradalom idején. Ekkor a román állam alapjában meggyöngült, és Budapestnek lehetősége lett volna az e seményekbe másképpen is beavatkozni, de Németh Miklós kommunista kormánya nem lépett.
