Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 2 (41. szám) - Határozathozatal részletes vitára bocsátásokról: - A Magyar Államvasutak Zrt. jelenlegi gazdasági helyzetéhez vezető, 2002-2010 közötti - kiemelten a MÁV Zrt. szerkezetátalakítására és a leánytársaságok privatizációjára vonatkozó - döntések vizsgálatára országgyűlési vizsgálóbizottság létrehozásáról s... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KORONDI MIKLÓS (Jobbik):
1753 A javaslathoz kapcsolódóan három kérdéskörről fogok beszélni. Először elhelyezem a közlekedést, a MÁV szerepét a gazdaságban és a társadalomban, másodszor jel zem a vizsgálati metodika témaköréhez kapcsolódó észrevételeinket, egyetértésünket, majd javaslatot teszek a vizsgálat kiterjesztésére. Tisztelt Képviselőtársaim! Kevés terület van a lerombolt magyar gazdaságban és társadalomban, amely ne igényelne alapos újragondolást, majd azon alapuló újjáépítést. Talán a legrosszabb helyzetben a hazai népcsoportok szándékosan, szervezetten megrontott viszonya, emiatt mindennapjaik közbiztonsága van. Hangsúlyoznunk kell, önök is tudják, megváltoztatására kifejezett népak arat van. Bírjuk miniszterelnök úr ígéretét, miszerint a közbiztonság az állami erőszakmonopólium keretei között nyer megoldást. Elfogadjuk, de megvalósulását nyomon követjük, és szóvá tesszük késlekedését, elmaradását akkor is, ha a sajtó bármely ok miat t is mostanában ismét önkéntes cenzúrával elhallgatja a valóságot. Hasonló kétségbeejtő, hogy mai határaink között élő honfitársaink közül egymillió főnek nincs munkája, mely táptalaja a népcsoportok szembeállításának és a megélheti bűnözés hazug állításán ak. Hazánk népe a megélhetési bűnözés mocskos hazugsága nélkül felépítette ezt az országot a háború, a jóvátétel és a forradalom után, mégpedig munkával, nagyon sok munkával, látástól vakulásig munkával. Nem szociális hálóval, amit a munkával felépített or szágunkat lerabló balliberálisok állítottak elénk követelményként, hogy közben az alkotmányos szabad rablás terepévé tegyék hazánkat. Azzá tették. Ki is rabolták országunkat, ezért megint újra kell építenünk, ehhez pedig munka kell. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A FideszKDNP 10 év alatt ígér egymillió munkahelyet, hát ehhez nem kellett nagy politikai bátorság. A politikában ilyenkor az a szokásos reakció, hogy aki nincs kormányon, az élcelődik a kormányon lévők ilyenfajta gyengeségein, felvillan tva, hogy ő persze tudná másképp is. Nos, nekünk sem lehetőségünk, sem érdekünk nincs abban, hogy a munkahelyteremtés késlekedjen, hisz a programunkban benne van a holnaptól megkezdhető munkahelyteremtés módszere. Nekünk ugyanis ez az egy hazánk van, és ha zánk érdekében az ördögön és a földi megjelenésű formáin kívül bárkivel szövetkezünk. Ez a munkahelyteremtés az, amely ma a legfőbb feladatunk. Normális országokban arra törekszik a politika, de hogy ne legyek eufemisztikus, arra törekszik a tisztességes p olitikus, hogy országa minden települése legyen egyformán lakható, élhető. Tisztességes politikus nem eladja a termelő potenciált idegennyelvűeknek és idegenszívűeknek, nem. Tisztességes politikus nem Bécsbe, Londonba, világgá küldi adófizető állampolgárai t, kiszakítva őket gyökereikből, nem. A mi hazánk minden négyzetmétere kincs. Minden honfitársunk egyenlő mértékben jogosult arra, hogy megismerje a tisztességes munkával megszerzett egzisztenciális biztonság felemelő érzését. A tisztességes politikus fele lőssége, hogy országa minden településén legyen munkahely, legyen annyi munkahely, ahányan ott élnek, legyen annyi munkahely, amennyi a település határainak eltartóképessége. És ha mégsem sikerül, akkor legyen a közelben munkahely, vagy távolabb, de tartós an, ahová tisztességes közösségi közlekedés vezet el és haza. Az elmúlt húsz évben e mérce szerint vajon meddig tudjuk sorolni a tisztességes politikusok névsorát? Üdvözöljük a MÁV Zrt. jelenlegi helyzetéhez vezető út vizsgálatát. A javaslatban benyújtott metodika világosan jelzi, hogy ez remélem, még nem a MÁV vizsgálata, ez a MÁVot ésszerűtlen lépésekre kényszerítő politika, majd eredményeképpen a politikusok vizsgálata. Nagyonnagyon lényeges a kérdésfeltevés: kik azok, akik elérték a MÁVon, a BKVn, a Volánvállalatokon és az önkormányzati közlekedési vállalatokon keresztül azt, hogy a tömegközlekedésre rászoruló, munkájáért remegő dolgozó nép nap mint nap a szükségesnél hosszabb időt kényszerül tölteni munkába járással megalázó körülmények között, csa k hogy dolgozhasson. A kérdés az, hogy a MÁVot felügyelő hivatalnokok milyen módszerekkel kényszeríthették ki a méltatlanul alacsony színvonalú szolgáltatást. Érdekes módon épp a
