Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 2 (41. szám) - Új bizottsági tagok megválasztása - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Jakab István):
1675 gondolom, hogy ez az ügy nem szól többről, mint a választói akarat t eljesítéséről, és meggyőződésem, hogy ezzel nem a jogállam fog gyengülni, sőt még egyszer szeretném fölhívni a figyelmüket, ami a legfontosabb számunkra, hogy a választói akarat betartása mindenképpen erősíti, és nem gyöngíteni fogja a demokráciát. Hogy mi lyen a szabályozás ma Magyarországon? Én föltennék egy kérdést a múlt keddi alkotmánybírósági döntés után, és annak függvényében, hogy ezek a pénzek kifizetésre kerültek. Ha jól értem azt, hogy a választópolgárok a változásra szavaztak, ha jól értettem ma a bizottsági meghallgatások alkalmával azt, hogy kivétel nélkül minden képviselőtársam pártállástól függetlenül azt mondta, hogy ezek a végkielégítések visszakövetelendőek, akkor föl kell tennünk azt a kérdést, hogy vane megfelelő jogrendszerünk ehhez. Ha jól értem a múlt heti alkotmánybírósági döntést, akkor a magyar alkotmány jelen pillanatban lehetővé teszi ilyen típusú végkielégítések kifizetését. De hogyha az emberek nem akarják ezeket a végkielégítéseket, az alkotmány meg erre lehetőséget biztosít, a z alkotmány alapján ezt nem lehet megakadályozni, ezt a pénzt az alkotmány alapján nem lehet visszaszedni, akkor azt gondolom, egyetlenegy megoldás marad: a társadalmi igazságosság, az emberek szándéka és az alkotmányos viszonyok közös nevezőre hozása. Úgy gondolom, azt hiszem, hogy húsz év után talán nem eretnek gondolat annak fölvetése, hogy igenis a társadalmi igazságosság ér annyit, hogy legalább kérdés szintjén erről beszéljünk. Ma a magyar alkotmány lehetővé teszi azt, hogy emberek, csődbe vitt vállal atok igazgatóiként több száz millió forintos végkielégítéssel eltávozzanak, és az Alkotmánybíróság is ezt lehetővé tette a múlt keddi döntésével. Nézzünk szembe a valós tényekkel és a valós helyzettel! Október 31éig nem jött be a pénz, holott ennek a pénz nek be kellett volna jönnie, és a 98 százalékos különadót be kellett volna szedni. Most pedig a pénz nincs a számlán, következésképpen a magyar jogrendszer, élén az alkotmánnyal ezt lehetővé teszi, megengedi, és az Alkotmánybíróság egy ilyen szellemű dönté st hozott, annak ellenére, hogy elítélte egyébként, illetve a jó erkölcsbe ütközőnek gondolja az Alkotmánybíróság döntése és indokolása is ezt a fajta lépéssorozatot, amely a végkielégítések kifizetését illeti. Szeretném tehát fölhívni arra a figyelmüket, hogy a választási ígéret betartásáról, nem többről és nem kevesebbről van szó. Én azt szeretném kérni önöktől az általános vitában és a részletes vitában is, amit ma már a költségvetési bizottság ülésén szocialista képviselőtársaimtól kértem, hogy lehetősé g szerint ez egy konstruktív megoldásra törekvő, normális hangvételű vita legyen. Nem gondolom, hogy az új korszakban az egy helyes magatartás lenne, hogy az ellenzéki pártok egyegy kérdés fölvetése kapcsán azonnal azzal nyitnak, hogy a Fidesz antidemokra tikus diktatúrára törekszik, vagy netán fasiszta; mindjárt egy lépéssel kettőt is meg lehet lépni. Nem gondolom, hogy ez volna a jó irány. Ha lehet más a politika, amiben elbizonytalanodtam az elmúlt egy hét tapasztalatai alapján, ha lehet más a politika, akkor a teremben ülő demokratáktól mégiscsak azt kérném, hogy a kételkedés luxusát engedjék meg maguknak, és engedjék meg azt a lehetőséget, hogy föltehessenek parlamenti képviselők kérdéseket, akik arra tették az esküjüket, hogy a választási ígéreteiket t eljesítik. Ha mi elfogadjuk azt, és tiszteletben tartjuk, hogy az önök meggyőződése demokratikus, nem antidemokratikus, nem az önök pénzéről van szó más pártok vezetőivel szemben, akkor annyit kérek önöktől minden fideszes képviselőtársam nevében, hogy önö k pedig higgyék el, hogy mi a választási ígéreteinket szeretnénk teljesíteni, azért, hogy erősebb legyen a demokrácia, ne pedig gyöngüljön tovább, mint ahogy az elmúlt húsz évben a bizalomvesztés miatt igenis gyöngült Magyarországon a demokrácia. Tisztelje nek meg bennünket azzal ebben a vitában, hogy az álláspontunkat elfogadják vitaalapnak, készek erről vitatkozni, és egymás demokratikus meggyőződését nem vonjuk kétségbe. Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a kormányzó pártok soraiban.) (18.30) ELNÖK (Jak ab István) :