Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 2 (41. szám) - Lendvai Ildikó (MSZP) - a közigazgatási és igazságügyi miniszterhez - “Mennyit ér a jó erkölcs?” címmel - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
1628 DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Önöknek nyolc évük volt, hogy ezeket a végkielégítéseket vagy bármilyen más, munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos, az önök számára elfogadhatatlan juttatásokat visszaköveteljék, és önök ezt nyolc évig nem tették meg. Miért nem t ették meg? Volt nyolc évük rá, volt parlamenti többségük. Úgy látszik, az önök számára a jó erkölcs már akkor is a 2 millió forint fölötti összegeket jelentette egy korai megvilágosodás nyomán, miért nem léptek ebben az ügyben? Miért nem tették meg? Ha ezt megtették volna önök akkor, 2003ban, 2004ben, 2005ben, 2006ban, 2007ben, 2008ban vagy 2009ben, akkor 2010ben nekünk már ezzel nem kellene foglalkozni. És az egész politikai elit lenne hitelesebb az emberek számára, hiszen akkor ezek az összegek mo st nem fordulnának elő, 30 millió és egyebek az MFBnél vagy pedig a MÁVnál. Az az ügy, amit ön mondott, annyiban különbözik azoktól az ügyektől, amelyeket a mai napon is többször fölhoztunk különböző állami cégeknél, hogy ott bíróság által ítélt összegek ről van szó, pereskedés végén, elmaradt munkabérrel, valóban végkielégítéssel is, de különböző egyéb kártérítési jogcímeken megítélt összegekről és ezek kamatairól van szó, amelyek már növelt összegek. Tehát nem lehet ugyanazt a kategóriát megnevezni ezen két eseménynél. Az egyik, amikor egy BKV típusú szerződést kötünk, és abban valakinek közel 100 millió forintos végkielégítés jár, és ha itt valaki pereskedik, s annak a végén, egy többéves jogi procedúra végén kap meg különböző más jogcímeken ilyen összeg eket. De kérdezem én: önök hol voltak nyolc évig? Miért nem tűnt föl önöknek nyolc év alatt, hogy ezt meg kellett volna tegyék? Miért most ismerik be, utólag, hogy hibáztak, elmulasztottak fontos döntéseket? Önök ezt erkölcstelennek tartják, szemet hunytak efölött, és megtűrték nyolc évig. Miért nem léptek nyolc év alatt semmit ebben az ügyben? Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Egyperces viszontválaszra megadom a szót képviselő asszonynak. LENDVAI ILD IKÓ (MSZP) : Köszönöm, államtitkár úr. Egyetlen, ha nem is további kérdést, de megjegyzést teszek. Önök közül, az idősebb politikustársak közül sem volt egy vagy egy legény a vidéken, aki akkor azt mondta volna ezeknek a kollégáknak, hogy jó erkölcsbe ütköz ik. Mi beadtunk egy törvényt kormányzásunk utolsó évében, ami ennek gátat vet. Pontosan. De önök nem mondták akkor, hogy adják vissza - most módjuk van. Két választás van. Vagy önök elismerik, hogy erkölcstelen embereket ültettek vissza a vezetői székekbe, hiszen lám, éltek jogos igényükkel, de a jó erkölcsöt nem használták, vagy pedig a jó erkölcsöt önök a saját portájuk táján nem akarják keresni, mert hiába keresnék. Gyorsan megjegyzem, nem a saját minisztereinket, államtitkárainkat védjük. Olvassa el, ál lamtitkár úr, olyan módosító javaslatot adtunk be, ami náluk nem kéri azt, hogy a 98 százaléktól álljanak el. Ott sem jogszerű ugyan, de nem a vezetőket védjük. A 300 ezer forintos iskolaigazgatót védjük, a beosztott önkormányzati tisztviselőt, akit önök e rkölcstelennek bélyegeztek most. Köszönöm. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van. - Taps ugyanott.) (15.10) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Viszontválasz illeti meg az államtitkár urat is, egy percre megadom a szót. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. RÉTVÁRI B ENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Rossz hírem van, képviselő asszony, önök nyolc évig igenis ezeket a százmilliós végkielégítéseket védték. Hirtelen (Moraj az MSZP soraiban.) , hirtelen, a legutolsó