Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 2 (41. szám) - Az ülés megnyitása - Megemlékezés Sándor István (MSZP) volt országgyűlési képviselő haláláról - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kövér László): - VONA GÁBOR (Jobbik):
1602 ezért szerintem az önök számára is az lenne a legigazságosabb megoldás, ha ezeket a javaslatokat támogatnák, a közérdeket a magánérdek fölé helyez nék. Azokat a szólamokat, amiket arról mondott, hogy hova került a jogállam, mi a helyzet Magyarországon a demokráciával, már nem először hallom itt. Amikor alkotmánybírákat választottunk, ugyanez hangzott el: a Fidesz beülteti a kádereit az Alkotmánybírós ágba, vége az alkotmányos kontrollnak, mert a Fidesz pártkatonákkal tölti fel az Alkotmánybíróságot. Szinte szóról szóra ugyanezek a mondatok hangzottak el az LMPtől és más pártok részéről is itt a Parlament falai között. Most pedig arról, amit korábban p ártkatonákkal föltöltött Alkotmánybíróságnak nevezett, hirtelen 180 fokkal megváltoztatta a véleményét, és a demokrácia utolsó bástyájaként emlegeti az Alkotmánybíróságot, amelyet a Fidesszel szemben kell megvédeni. (Taps a kormánypártok soraiban.) Mint ut ólag kiderült, akkor nem kellett volna a demokráciát védenie, mert a demokrácia köszöni szépen, jól van, és most sem kell védeni, mert abban biztos vagyok, hogy Magyarország e javaslat elfogadása után is demokratikus jogállam marad. Arra pedig felhívnám a figyelmét - mivel nemzetközi példákat, európai uniós joggyakorlatot említett , az Európai Unió igencsak megosztott abban a kérdésben, hogy az alkotmánybíróságok, az alkotmánytanácsok vagy az északatlanti térségben, Amerikában a legfelsőbb bíróság hogyan gyakorolhatja a különböző kasszációs jogköreit. Van köztük olyan, amelyik csak alapjogi kérdésben nézheti és vitathatja meg a törvényeket, csak ilyen szempontból vizsgálhatja. Ön is tudja, hogy van olyan volt köztársasági elnökünk, aki az alapjogi bíráskod ást tartotta célravezetőnek a magyar Alkotmánybíróság számára is, s nem ad hoc, egyedi adójogi vagy más kérdések vizsgálatát, hanem az alapjogi bíráskodást. Éppen ezért vannak olyan alkotmánybíróságok Európában fejlett demokratikus jogállamokban is, ahol e z nem lehetséges, vagy az alkotmánybíróságok önmaguk gyakorolnak önmérsékletet, és nem foglalkoznak ilyen kérdésekkel. Bízom benne, hogy ebben a kérdésben talán önök is meg tudják változtatni az álláspontjukat, és nem fújnak egy követ a szocialistákkal. Kö szönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Kövér László) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Vona Gábor frakcióvezető úr, a Jobbik részéről. (Zaj.) Mi a probléma, tisztelt képviselőtársaim? (Nincs jelzés.) Köszönöm szépen . Vona Gábor frakcióvezető úr “Kormányzati cinizmus kontra álszent demokráciaféltés” címmel fogja elmondani a mondandóját. Parancsoljon! (13.30) VONA GÁBOR (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Van egy örömhírem így első kézből. Rájö ttem, hogy egy dologban egyetértünk, ez pedig az, hogy választóvonalához érkezett a magyar közélet. Az ürömhír az örömhírben pedig az, hogy ezen kívül semmi másban nem fogunk egyetérteni a mai napon, azt gyanítom. Ugye, arra a kérdésre kéne választ adnia v égre a politikának és az Országgyűlésnek, hogy mi folyik ebben az országban jelen pillanatban. Mi történik a kormányoldal részéről? Úgy látszik, hogy a kormányoldal elkezdte fölépíteni azt a szép új világot, amely talán majd a történelemben viktoriánus kor szakként fog bevonulni a magyar történelemkönyvekbe. (Derültség az MSZP soraiban.) Úgy látom, hogy az önök forradalmi hevülete most már egyre inkább kezd átlépni a jakobinus szakaszába. A forradalmaknak vagy egy evolúciós története, most már kezd a jakobin us szakaszra hasonlítani, a racionalitást egyre inkább átveszi az irracionalitás. Mit tesz ebben a helyzetben az ellenzék? Az MSZP elkezd rikoltozni és félteni a demokráciát, ami körülbelül olyan, mintha Hófehérke felfalná a farkast. (Derültség.) Ebben a h elyzetben az LMP az MSZP mellé áll, és nagy csinnadrattával közösen kilépnek az alkotmányozásból, ami körülbelül olyan helyzet, mint ha valakinek fájna a füle, és azt mondaná, hogy akkor inkább kinyomom mind a
