Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 27 (40. szám) - Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KONTUR PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. VARGA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1570 Egyrészt, azt hiszem, kétféleképpen olv astuk az Alkotmánybíróság döntését: a kormánypárti képviselők is másként látják az Alkotmánybíróság döntésének lényegét, és a másik oldalon is másképp látják, mindenki a saját politikai szemszögén és górcsövén keresztül nézi ezt a dolgot, mindenkinek szíve joga egyébként, hogy hogyan interpretálja. Egyetlenegy azonban, azt hiszem, biztos és egyértelmű: itt két alapelvről van szó, a jogbiztonságról és az igazságosságról. A jogbiztonság és az igazságosság a két legfontosabb alapelvünk. Az Alkotmánybíróság ez alatt a húsz esztendő alatt, a rendszerváltozás eddigi húsz esztendeje alatt számos döntést hozott, valóban a Bokroscsomagtól kezdve pró és kontra, ilyen és olyan döntéseket, és mindig, minden alkotmánybírósági döntésben benne volt ennek a két alapelvnek a vetélkedése: a jogbiztonságnak és az igazságosságnak - és nemegyszer, képviselőtársaim, nemegyszer sérült az igazságosság elve. Én nem voltam még akkor országgyűlési képviselő, de biztosan emlékeznek a ZétényiTakácsféle törvényjavaslatra, bizonyára min denki emlékszik arra, hogy ott két alapelv - amelyeket említettem - ütközött, és végül is a jogbiztonság, a kiszámíthatóság mellett tört lándzsát az Alkotmánybíróság, és az igazságosság szenvedett vereséget. A mai napig az igazságosság szenvedett vereséget , és lehet, hogy ennek a húsz esztendőnek az összes bajagondja és döntései ebben a döntésben benne vannak. Nyomatékosan szeretném hangsúlyozni: tiszteletben tartom az Alkotmánybíróságot, mint jogász mindig is tiszteletben tartottam, tisztelem az Alkotmány bíróság akkori elnökét, Sólyom Lászlót, aki egyébként egy zseniális jogász, és egy kiváló köztársasági elnök volt. De voltak olyan döntések, amelyekkel kapcsolatosan lehet vitatkozni. Például ez volt az az alapvető, a ZétényiTakácsféle törvényjavaslatnak az elgáncsolása az Alkotmánybíróság részéről, amelynek nemcsak a politikai, hanem az erkölcsi hatásai a mai napig érződnek ebben az országban, itt, ebben a teremben is. Akkor el is jutunk az alapvető kérdéshez, és számomra, higgyék el, ez most már elsősor ban csak erkölcsi kérdés: tudjuke ebben a teremben, bal és jobb oldalon, hogy mi az igazságos és mi az igazságtalan, mi a fekete és mi a fehér, ki a hazafi és ki a hazaáruló. Én azt hiszem, hogy ez alatt a húsz esztendő alatt is összekeveredtek a dolgok, és a probléma az, hogy az erkölcs és az erkölcstelen, a hazafi és a hazaáruló még mindig keveredik. Ebből következik minden gondjabaja ennek a húsz esztendőnek és ennek a parlamentnek is, ezen vitatkozunk itt most hosszú ideje, meg fogunk is vitatkozni. É n csak arra szeretnék a másik oldalnak, a baloldalnak rámutatni, hogy valóban az erkölcsi alapot azért végig kellene nézni ennél a húsz esztendőnél, hogy kinek van erkölcsi alapja arra, hogy hazafiságról vitatkozzon, mert ugye, azt senki nem gondolhatja ta lán komolyan, hogy a D209es ügynök, akit miniszterelnökké választottak, valóban hazafiként védte az imperializmustól és a KGSTtől az országot, ezt biztos nem gondolja senki komolyan. Én itt a parlamentben ifjú képviselőként 1994ben elmondtam a Horn Gyu la miniszterelnökkel kapcsolatos hozzászólásomat, és most is, még egyszer megismétlem, mert biztos emlékeznek, hogy megjelent a Magyar Közlönyben Horn Gyula miniszterelnök úrról és Csehák Juditról is, hogy átvilágító bírók sötétnek találták, és nem tölthet nek be közéleti szerepet, mire a miniszterelnök úr azt mondta, hogy na és?, meg jó néhányan még ezt mondták: kérem szépen, ez volt a jogállamiság halála! Ez volt az, mert ha a miniszterelnök azt mondta, hogy ennek nincs jelentősége, akkor egy egyszerű álla mpolgártól hogyan várunk jogkövető magatartást? És nem bántom, gyógyulást kívánok Horn Gyulának, de akkor azt mondtam a miniszterelnök úrnak, hogy ön nemhogy a miniszterelnöke nem lehetne ennek az országnak, ennek a Háznak a küszöbét nem léphetné át, tekin tettel arra, hogy ez a döntés megszületett. Azt hiszem, ez az a morális kérdés, ami itt feszül most bennünk, és itt feszül ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan is. Végül, ezzel kapcsolatban egy nagyon fontos kérdés: megszólíttattam itt az alkotmánymódo sítással kapcsolatosan is, és azt az ostobaságot vetették fel, aztán hallom most már a médiában mindenütt, hogy én a jelenlegi miniszterelnököt, Orbán Viktort II. Andráshoz hasonlítottam. Ez egy marhaság, már elnézést kérek, több szempontból is, meg aki ez t mondja, az nem ismeri a magyar történelmet. Én azt mondtam, hogy amikor Orbán Viktor letette az esküt,
