Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 27 (40. szám) - A jogalkotásról szóló törvényjavaslat, valamint a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1545 alkotunk jogszabályokat, elfogadhatunk különböző szabá lyokat arról, hogy az állampolgárok hogyan folyhatnak bele a közfontosságú döntések meghozatalába, ha tudjuk azt, hogy ha ezek a szabályok bármilyen ponton sértik a többség érdekeit, akkor ezek a szabályok felfüggeszthetők, akkor bizony ezeknek a szabályok nak nem sok értelmük van. Ennyit csak úgy elöljáróban a tegnapi bejelentés árnyékában. Egyébként a két beterjesztett törvényjavaslatnak az irányával nagyjából egyet is lehet érteni, illetve megfelelő színvonalon is lettek kidolgozva. Más kérdés, hogy az LM P frakciója nem véletlenül nyújtott be már a mai napon legalább negyven módosító javaslatot a két törvényjavaslathoz. Azt gondoljuk, hogy ha komolyan vesszük, hogy a magyar demokrácia megújítása érdekében a legfontosabb lépés az, hogy az állampolgárokat ré szesévé tegyük a közfontosságú döntések meghozatalának, ha egyet tudunk abban érteni, hogy az állampolgári részvétel nem merül ki abban, hogy négyévente elfáradnak a polgárok a fülkékbe, akkor sokkal erősebb garanciákkal kéne egy ilyen törvényben vagy egy ilyen törvénycsomagban az állampolgári részvételt biztosítani. Most csak néhány sarokpontot emelnék ki a kritikáinkból. Az egyik, amivel kapcsolatban már az államtitkár úrral röviden talán vitatkoztunk is a bizottsági ülésen, az, hogy az állampolgári egyez tetéseknek, egyáltalán a társadalmi részvételnek, a társadalmi részvétel mellőzésének milyen közjogi következményei vannak. Abban egyetértünk, hogy nem célszerű, ha nem közjogi szereplők, a parlamenti demokrácia keretein kívül eső megoldások szerepet kapna k a jogalkotás érvényesítésében. Magyarul, abban nincs vita közöttünk, hogy ha versengő többpártrendszerről beszélünk, akkor nyilvánvaló, hogy parlamenten kívüli szereplők nem vétózhatnak meg, mondjuk, jogszabályt. Nem is erről beszéltünk. Jegyzem meg lábj egyzetben, ha ebben egyetértés van, ezt tulajdonképpen a Kereszténydemokrata Néppárt felé is jelezni kellene, hiszen ebben az esetben a kétkamarás parlament is ugyanebbe az elvi tételbe beleütközik, a kétkamarás parlament ötlete. Arról van viszont szó, hog y miközben nyilvánvaló, hogy nincs olyan állampolgári közösség, társadalmi szervezet, amely mondjuk, vétójoggal élhetne egy törvényjavaslattal szemben, mi kényszeríti arra a jogalkotót, hogy egyáltalán a törvényben leírt egyeztetési formáknak, egyeztetési határidőknek eleget tegyen. A mi első számú hiányunk, ami igazából nem is erre a törvényre, hanem az alkotmánymódosításra vonatkozik, az, hogy az alkotmányban le kellene cövekelni a társadalmi részvételt, az állampolgári részvétel jogát, és olyan közjogi k övetkezményrendszert kellene kialakítani, hogy ha és amennyiben a jogalkotó - most nem csak a parlamentről, a kormányról beszélek, de a helyi jogalkotóról is - egész egyszerűen nem is folytat egyeztetést, nem tartja be a határidőket, vagy még egy, ami a mó dosító javaslatunkban benne van, nem jutnak el az állampolgári vélemények a képviselőtestület vagy az országgyűlési szakbizottságok asztalára, ez járjon közjogi érvénytelenséggel. Tehát azt szeretném tisztába tenni, hogy nem azt kérjük valamiféle populist a fogásként, hogy parlamenten kívüli szereplők vagy a képviselőtestületeken kívüli szereplők vétózhassák meg a jogszabálytervezeteket, hanem arra kérnénk határozott garanciákat, hogy a jogalkotók a társadalmi nézetegyeztetésre leírt, egyébként nem feltétl enül rossz minőségű szabályokat meg is tartsák. Erre ma alkotmányos garancia nincs, és az elénk tett, két lépésben elénk tálalt törvénycsomagban sincs erre alkotmányos garancia. Azt szeretnénk, ha az alkotmány lehetőséget teremtene arra, hogy szemben az el múlt húsz év alkotmányértelmezéseivel, ha egy törvény úgy születik meg, ha egy helyi rendelet úgy születik meg, hogy a minimális egyeztetési kötelezettségeknek nem tesz eleget a jogalkotó, akkor ez járjon alkotmányellenességgel. Akkor itt rögtön még egy pr oblémára szeretném fölhívni a figyelmet. Maga a kormány előterjesztése is, amikor a parlamenti jogalkotásról beszél, azzal a tipikus esettel számít, hogy annak rendjemódja szerint a kormány beterjeszt törvényjavaslatokat. Ugyanakkor az elmúlt négyöt hóna pban nem azt láttuk, hogy ez lenne a tipikus. Az LMP javaslatainak egy része arra vonatkozik,
