Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 27 (40. szám) - A jogalkotásról szóló törvényjavaslat, valamint a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. IPKOVICH GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1534 meghirdetünk elveket, és a tényleges tevékenységeink ezzel ellentétben állnak? Mégis, önök hogy neveznék ezt, hogy minősítenék a hétköznap i nyelvben? Megmondom konkrétan, hogy mire gondolok. Az előttünk levő és általunk is elemzett jogszabálynak rögtön az elején, a 2. §ában az alábbiakat olvashatjuk. “Jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezett ségeket nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.” Mondja ezt az előterjesztő, egészen pontosan dr. Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter. Most én hogyan mi nősítsem azt a folyamatot, amikor a parlamenti többség ezzel ellentétes jogszabályt fogad el? És nemcsak, hogy elfogadja, hanem amikor az Alkotmánybíróság, jogkörében eljárva, nagyon helyesen, és ezt az alapelvet alapul véve megsemmisíti ezt a jogszabályt, akkor ismételten változatlanul terjeszti elő. Hogyan vegyek részt én ebben a folyamatban? Milyen jogszabályelőkészítési folyamatot, illetve elvárást tükröz ez az eljárás? A jó államét? Répássy államtitkár úr a jó államra többször hivatkozott. (11.40) Tal án megengedi államtitkár úr, hogy engem ez a jó állam kifejezés egy kicsit a “bonus et diligens pater familias”ra emlékeztessen, a római jogból tanult azon családfőre, aki gondos magatartásával ellátja a háza népét, gondoskodik róla, de habozás nélkül meg ölheti az engedetlen rabszolgát, mert viszont ez is jogában áll. Hát, köszönöm, tisztelt államtitkár úr, én ilyen jó államban nem kívánok élni, én inkább visszatenném azt a pici kis gbetűt ennek a szónak a végére, és a jogállamiságra hívnám fel a tisztelt előterjesztők figyelmét. (Taps az MSZP padsoraiban.) És azt még nem is mondtam hozzá, hogy a jó államot a jó szándék feltételezi, és bizony azt tudjuk, hogy a pokolba vezető út mivel van kikövezve. Akkor ezt ne mondjuk. Tehát a jó állam ne azért tartsa be a jogszabályokat, ne azért folytasson le egyeztetéseket, mert ez egyébként jó és szükségszerű és egyébként a legitimitását növeli, hanem azért, mert kutya kötelessége ezt megtenni. És erre hívnám fel a tisztelt jogalkotó szervek figyelmét. Aztán, hogyan n evezzem azt a jogalkotási folyamatot, amikor egy államhatalmi szerv jogkörében eljárva hoz egy döntést, és erre az a válasz, hogy módosítani kell az alkotmányt, és ezt a jogát meg kell vonni ennek az államhatalmi szervnek? Kétségtelen, megfelel ez az eljár ás az államtitkár úr által elmondott követelménynek, hogy átlátható, világos és a címzett számára egyértelmű üzenetet tartalmazzon. Ez elég egyértelmű üzenet lesz, tisztelt államtitkár úr, az Alkotmánybíróság számára: ha nem a kormánynak megfelelő döntést fog hozni, akkor bizony meg lesz vonva a jogköre. Ezt üzeni ez a fajta eljárás, amit, úgy tudom, jogszabálymódosítás során be is nyújtott a tisztelt képviselőtársam. Tehát, visszatérve erre a jogalkotásról szóló jogszabályra, miképpen az elejé n mondtam, a megfelelő előkészítettségű módosító javaslatokat benyújtottuk. Hajlandók vagyunk ebben a vitában részt venni akkor, ha a kormány és a tisztelt parlamenti többség megfogad legalább annyit, hogy a vita tartama alatt betartja az általuk leírt jog szabályalkotási normákat, és attól nem tér el. Ha ez beváltásra kerül, ha úgy látjuk, hogy ezt megvalósítja a tisztelt kormányzati többség, akkor tudjuk támogatni a törvényt; ha nem, akkor bizony valami másfajta rendszerben kezdünk mi dolgozni. A jogállam iságot a zsarnokságtól nemcsak az elnevezése különbözteti meg, tisztelt képviselőtársaim, hanem megvannak azok a markánsan megragadható és szakmailag is körülírható jellemzők, amelyek az egyiket ezzé, a másikat azzá teszik. Ha azt a gyakorlatot fogadjuk el , hogy a hatalmi súlyok és ellensúlyok rendszeréből kényünkkedvünk szerint kiemelünk egyegy súlyt vagy beteszünk, az bizony nem a jogállamiság ismérve, hanem egy teljesen másik rendszernek az ismérve lesz. És ilyenkor kezdem megérteni - és hadd utaljak v issza - a fülkeforradalmat. Azóta töröm a fejemet, hogy önök melyik rendszert akarják leváltani, és melyiket akarják újraépíteni, mert túl sok nincsen ám, kettő darab van. Van a jogállamiság és van a zsarnokság, van a demokrácia és van a
