Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. szeptember 13 (29. szám) - Az afganisztáni békemissziós küldetés közben elhunyt magyar katonák haláláról - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kövér László): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP):
15 kellene a fékek é s egyensúlyok rendszerét, nem meggyengíteni, hanem megerősíteni kellene azokat az intézményeket, amelyek a mindenkori hatalmi koncentrációt, adott esetben a miniszterelnöki hatalmat kiegyensúlyozzák. Az önök gazdaságpolitikájával kapcsolatban azt gondolom, hogy van egy kérdés, amit sürgősen tisztázni kellene. Itt az utóbbi egy hétben megerősítést nyert az a földrajzi tény, hogy Kötcse túlságosan is közel van Őszödhöz. Ön Kötcsén említést tett több ezer milliárdos forráskivonásról. Akkor, amikor több ezer mi lliárdos forráskivonásról hall az ember, akkor - hogy klasszikust idézzek - az jut az eszébe, hogy az emberek olyan megszorító csomagot kapnak a nyakukba, hogy Bokros Lajos hátizsákja kutyafüle volt ahhoz képest. Jó lenne tisztázni, hogy az a több ezer mil liárdos forráskivonás, amiről a sajtóhírek szerint ön beszélt, az pontosan mit jelent. Az LMPnek az az álláspontja, hogy ma Magyarországon a jóléti rendszerből nem lehet többletforrásokat kivonni. Egyetértünk azzal, hogy nem lehet gazdaságpolitikát alapoz ni arra, ahogyan az történt az elmúlt nyolc évben, hogy a következő generációkra rakunk minél több terhet. Ezzel valóban szakítani kell, de itt legfeljebb néhány száz milliárdos forráskivonás az, ami elképzelhető. Világosan tisztázni kellene, hogy hogyan k ívánják konszolidálni ezt a jóléti rendszert. Itt az utóbbi hetekben leginkább kapkodást láttunk. Kapkodást látunk a devizahitelesek ügyében, kapkodást látunk a nemzeti eszközkezelőre vonatkozó korábbi bejelentéssel kapcsolatban. Tisztelt Miniszterelnök Úr ! Restrikciós politikával adósságcsapdából senki nem lábalt még ki, ha a ’89 előtti Romániát nem vesszük ide. Ezért kérem, tegye tisztába azt, hogy valójában mire gondol akkor, amikor több ezer milliárdos forráskivonásról beszél. Azt látjuk, hogy az elmúlt 108 nap programja nem a foglalkoztatásbővítés programja. Járulékcsökkentés és ökológiai adóreform az, ami új pályára állíthatja a magyar gazdaságot. Azt látjuk, hogy az önök társadalompolitikája szegényellenes és nem szegénységellenes. Önök egyfelől egy e lnyomó büntetőpolitikát erőltetnek, legutóbb az építési törvény módosítása kapcsán, amikor a hajléktalanokkal szemben kívánnak fellépni, és közben nem hallunk arról, hogy például az MFBnek milyen használható hitelkonstrukciói vannak az önkormányzatok szám ára szociálisbérlakásépítésre. De említhetem azt is, amiről már legutóbb volt egy vitánk, hogy cselédtörvénynek bátorkodtunk nevezni, így van, cselédtörvénynek bátorkodtunk nevezni azt a törvénymódosítást, amely szélesíti azokat a foglalkoztatási ágakat, ahol semmiféle munkajogi védelem nem illeti meg az alkalmazottakat, és folytatják azt a politikát, mint az előző álbaloldali kormány, hogy minél több foglalkoztatási ágat kivonnak a társadalombiztosítási körből. De ugyancsak a társadalmi szolidaritás felmo ndását jelenti az LMP szerint az örökösödési illeték eltörlése. Egyetlenegy dolgot, tisztelt miniszterelnök úr, hogy nem pusztán csak a foglalkoztatás bővítéséről kell beszélnünk, hanem arról is, hogy a társadalmi mobilitásnak, a társadalmi felemelkedésnek a csatornái az utóbbi 1520 évben vészesen befagytak Magyarországon. Addig, amíg mondjuk, a Harvard Egyetem jogi karán az ott tanuló diákoknak 21 százaléka nem értelmiségi, nem diplomás családokból származik, ugyanez Pesten az ELTE jogi karán alig több mi nt 7 százalék. Egy olyan társadalompolitikára lenne szükség, amely a társadalmi mobilitásnak ezeket a befagyott csatornáit feloldja. Önök ugyanakkor - úgy tűnik egyelőre - falakat építenek, és nem kapukat nyitnak. Amit hiányolunk az elmúlt hónapok politiká jából, az az, hogy mit kíván tenni a kormány az adózatlan jövedelemkiáramlással kapcsolatban. Volt javaslatunk, hogy a közbeszerzések környékéről is zavarják el a különböző offshorelovagokat. Ez a javaslatunk nem talált meghallgatásra. Mit kíván tenni a k ormány a munkavállalói kiszolgáltatottsággal? Itt egyelőre azt látjuk, hogy az állam nem példamutató munkáltató. Mit kíván tenni például a nagy áruházláncok szinte rabszolgasorban foglalkoztatott munkavállalói helyzetének javítása érdekében? És egyáltalán a nemzeti együttműködés rendszerébe beletartozike az érdekegyeztetés folytatása a különböző szakszervezetekkel és társadalmi mozgalmakkal?
