Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 26 (39. szám) - Az adó- és járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamarai törvény, valamint az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adó- és vámjogi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója:
1393 Pintér Sándor belügyminiszter miért beszélt annak a szükségességéről, hogy a rendőrséget meg kell erősíteni a várhatóan növekvő társadalmi feszültségek miatt. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban. - Moraj a Fidesz és a KDNP soraiban. ) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Lépjünk tovább! Talán nem véletlenül szólalt meg a legifjabb nézőnk itt a karzatról, hiszen az oktatási bizottság következik. Révész Máriusz képviselő úr a bizottsági többségi álláspontjának képviselője. Parancsoljon, képvisel ő úr! RÉVÉSZ MÁRIUSZ , az oktatási, tudományos és kutatási bizottság előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az oktatási bizottság 16:3 arányban találta általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot, és az sem meglepő, hogy az oktatási bizotts ág elsősorban a gyermekek utáni adókedvezményekkel foglalkozott. Az oktatási bizottság ülésén elhangzott, hogy a legnagyobb gond Magyarországon nem is gazdasági természetű, hanem elsősorban demográfiai, hiszen a gazdasággal sok mindent lehet kezdeni rövid távon, viszont azok a gyerekek, akik nem születnek meg, azok bizony nagyon fognak hiányozni, és előbbutóbb ennek egyébként komoly gazdasági következményei is lesznek. Magyarországon a termékenységi ráta 1,3, ez azt jelenti, hogy egy szülőképes korú nő 1,3 gyermeknek ad életet, miközben egyébként a társadalom fennmaradásához 2,1es ráta lenne szükséges. Ez azt jelenti, hogy másfélszer annyi gyerek megszületésére lenne szükség - még egyszer mondom: másfélszer annyi gyerek megszületésére lenne szükség - ahhoz , hogy gyakorlatilag a társadalom, a magyar társadalom a mostani szinten fennmaradjon. Magyarországon ebből kifolyólag a családpolitikának két alapvető feladata van. Az egyik, hogy a szegényebb, hátrányos helyzetű családokban születnek ugyan gyerekek, de e zek elől nagyon sokszor elvágjuk a perspektívát, a kibontakozás lehetőségét. Itt meg kell találni a szociálpolitikának, az oktatáspolitikának annak a módját, hogy ezek a gyerekek, ezek a családok is lehetőséghez jussanak. A másik, talán ennél is nagyobb go nd, hogy azok a családok, amelyek munkából képesek felnevelni a gyermeküket, ezek a családok egyébként nem tudnak, nincsenek abban a helyzetben, hogy gyermeket vállaljanak. Ezeket a családokat a gyermekvállaláshoz hozzá kell segíteni. Magyarországnak a köz véleménykutatások szerint van egy pozitív helyzete, lehetősége, mégpedig az, hogy ha a fiatalokat, a családokat fiatalkorukban megkérdezzük, hogy hány gyermeket szeretnének, akkor általában több mint eggyel nagyobb számot mondanak, mint amit életük során sikerül megvalósítani. Igazából ennek az adórendszernek az egyik legfontosabb célkitűzése, hogy azokat a családokat, amelyek munkából képesek felnevelni a gyermeküket, azokat a családokat hozzásegítse ahhoz, hogy vállalni tudják a má sodik, harmadik gyermeket, és nem véletlen az, hogy ez az adórendszer a harmadik gyermek vállalásánál ugrik egy nagyot. Gyakorlatilag például Franciaországban is ugyanez történik, amely azon nagyon kevés európai országok közé tartozik, ahol a kettő egészes termékenységi rátát sikerül megközelíteni. A bizottsági ülésen elhangzott, hogy ha a gyermekvállalással összefüggő támogatásokhoz hozzányúlunk, akkor a negatív hatások azonnal érezhetőek, drasztikusan csökken a születésszám - lásd Bokroscsomag , ha azon ban pozitív változásokat vezetünk be, akkor az nagyon lassan vagy alig érezhető. Ezért mi is úgy gondoljuk, hogy ezt valamilyen kétharmados törvényben, esetleg az alkotmányban rögzíteni kell, hogy a családok számára kiszámítható jövőt biztosítsunk, hiszen egy gyermeket nem egy évre, nem is egy kormányzati ciklusra, hanem hosszabb időre vállal természetesen egy család. Kétségkívül értékválasztást is jelent ez a törvény. A szocialisták eddig teljesen természetesnek vették, hogy a gyermeket nevelő családok ugy anolyan mértékben járulnak hozzá a köz költségeihez, mint azok, akik egyébként gyermeket nem vállalnak. Azt is el kell mondjam, hogy a szocialisták elég
