Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 25 (38. szám) - A nyugdíjpénztár-választás szabadságáról szóló törvényjavaslat összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz), a napirendi pont előadója:
1290 szocialista képviselők most sem az állampolgárok érdekeit nézik, hanem vala mi teljesen más érdeket néznek. Mi lehet ez az érdek? (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Szögezzük le… - íme a zaj, amiről beszélünk, hogy valami fáj. Mi lehet az az érdek, ami mellett ilyen hangosan szólnak? Azt tudni kell, hogy akárhogy is működik egy mag ánnyugdíjpénztár, az az ominózus '97es törvény, amelyet a szocialista képviselőtársaim fogadtak el, garantál a magánnyugdíjpénztáraknak egy nagyon busás, zsíros működési költséget, ez közel 5 százalék. Ez a '97es törvény egyben garantál egy vagyonkezelői díjat is, amely 0,8 százalék. Én ezeket összeadtam, hogy éves szinten mekkora összeget tesznek ki. (Közbeszólás: Jaj, ne!) Ez közel 40 milliárd forint egy évben - elég nagy összeg. Vagyis, akárhogyan gazdálkodnak a magánnyugdíjpénztárak, nyereséget termel nek, veszteséget termelnek, egy biztos, hogy ezt a 40 milliárd forintot éves szinten mindenféleképpen elszámolják, azaz kiveszik a magánnyugdíjpénztári tagoknak a zsebéből. Én azt hiszem, hogy ez egy jó üzlet, hogy bármi van a világban, válság ide, válság oda, garantáltan kapnak egy bizonyos bevételt. Most nézzük, hogy ugyanezeket a működési költségeket az állami, a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer milyen összegen, milyen értéken végzi. Az állami nyugdíjbiztosítás működési költségei közel 1 százalékot - vagyis nem nagyobbak, mint 1 százalék - tesznek ki, és vagyonkezelői díj természetesen nincs. Mit is csinál a társadalombiztosítás, mit is csinál a nyugdíjbiztosítás ezért a 0,9 százalékos költségért? Három tevékenységet lát el: nyilvántartja a nyugdíja kat - ugye, egy komoly feladat , megállapítja a nyugdíjakat, és folyósítja a nyugdíjakat. Azt hadd mondjam el önöknek, hogy a nyugdíjfolyósítás egy nagyon költséges feladat, tulajdonképpen a költségek java részét ez teszi ki. Tehát az állami nyugdíjbiztos ító három feladatot végez, három feladatot, tevékenységet lát el ezért a 0,9 százalékért. Ezzel szemben ma egy magánnyugdíjpénztár ebből a három tevékenységből csak egyet végez, nyilvántart, és persze vagyont kezel, de ezért kap 0,8 százaléknyi összeget. É s még egy összehasonlítás: ha NyugatEurópában megnézzük, hogy mennyiért kezelnek a vagyonkezelők vagyont, akkor ez az összeg ennek a töredéke, pusztán 0,2 százalék. Ha összehasonlítjuk az adatokat, akkor már látszik, hogy '97ben minden esélyt megadtak a szocialisták a vagyonkezelőknek, a menedzsmenteknek, tehát a pénztárak menedzsmentjének ahhoz, hogy ez egy jól jövedelmező üzletág legyen a számukra. Ezzel szemben a magánnyugdíjpénztártagoknak nem biztos, hogy ez egy jól jövedelmező tevékenység volt. Hog y egykét példát is hozzak fel önöknek, ez alatt a pár nap alatt én közel 1500 darab egyenlegértesítőt kaptam magánnyugdíjpénztártagoktól. Ezekből az egyenlegértesítőkből az derül ki, hogy alig volt olyan állampolgár, aki megúszta ezt az elmúlt pár évet, vagyis nem veszített értékéből, vagy legalábbis elérte az állampapírok hozamát az ő befektetése. Nagyon durva egyenlegközlőket, nagyon érdekes példákat tudok önöknek felsorolni. Van olyan magánnyugdíjpénztártag, aki az éves befizetésének a dupláját elvesz ítette. A dupláját! A mai bizottsági ülésen hallhattunk olyan példát is, valaki arról számolt be, hogy a befizetett pénzéből nominálisan, tehát szám szerint 200 ezer forint hiányzik. Ugye, azért ezek háztartásonként elég komoly pénzek. Tudok olyat is monda ni, hogy valaki a tíz év alatt befizetett 640 ezer forintja után most pusztán 2700 forintot kapott. Ez is bagatell ahhoz képest, mint amit, mondjuk, egy állami nyugdíjrendszer garantál az indexálással, illetve amit az állampapír után számítható hozamok hoz tak és jelentettek. Tehát egyértelműen leszögezhető, hogy ma a magánnyugdíjpénztártagok rosszul járnak, kötelezően elő van nekik írva a belépés, nagyon magas a működési költség, és ezért cserébe semmi biztonságot, semmi garanciát nem kapnak, ezzel szemben az állami rendszer olcsón működik, jóval alacsonyabb működési költségekkel, garantálja a nyugdíjakat ezért cserébe. Ha arról beszélünk még, hogy vajon milyen érdekek húzódnak meg vagy húzódtak meg ennek a törvénynek az elfogadásakor, 1997ben, akkor térjü nk vissza a közeljövőre - a közelmúltra, elnézést. A tavalyi évben a Bajnaikormány benyújtott egy olyan törvényjavaslatot, amely arról szólt, hogy
