Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 25 (38. szám) - Ágh Péter (Fidesz) - a nemzetgazdasági miniszterhez - “Milyen kiadásokra fordítják évente a nyugdíjpénztárak több mint 3 millió pénztártag tagdíjának több mint 4 százalékát, azaz 14-15 milliárd forintot?” címmel - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - ÁGH PÉTER (Fidesz): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
1281 ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Tisztelt Országgyűlés! Ágh Péter, a Fidesz képviselője, kérdést kíván feltenni a nemzetgazdasági miniszternek: “Milyen kiadásokra fordítják é vente a nyugdíjpénztárak több mint 3 millió pénztártag tagdíjának több mint 4 százalékát, azaz 1415 milliárd forintot?” címmel. A kérdésre Cséfalvay Zoltán államtitkár fog válaszolni. Ágh Péter képviselő úré a szó. ÁGH PÉTER (Fidesz) : Köszönöm a szót, eln ök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az 1997es nyugdíjreform keretében a HornKunczekormány arra tett kísérletet, hogy az állami nyugdíjkasszából hogyan lehet pénzt átszivattyúzni egy szövetkezeti formában működő magánnyugdíjpénztári rendszerbe. Az 1998. jan uár 1jén hatályba lépett törvény alkotmányosan is aggályos pontja az, hogy a pályakezdőket kötelező érvénnyel terelték a magánnyugdíjpénztárakba. A többi közel két és fél millió embert pedig porszívóügynöki módszerekkel becsalták a rendszerbe, mondván, az állami rendszer nem biztonságos, megszűnik, amit maga befizetett, azt mások kapják. Azt sem mondták el az embereknek, hogy a befizetett tagdíjak hozama tizenkét év alatt sem érte el egy átlagos takarékbetétkönyv megtakarítási kamatának az egynegyedét. Az ügynökök azt is elfelejtették elmondani, hogy a magánnyugdíjpénztárak nagyon drágán működnek. Az ismert adatok szerint 1415 milliárd forintot fordítanak erre a célra. Vajon hány százezer pénztártag befizetéséből lehet fedezni a kiadásokat? Megdöbbentő ada tokat kaptunk: évente közel 200 ezer pénztártag csak azért fizeti be a tagdíját, hogy a magánnyugdíjpénztárak működhessenek. Már önmagában az is érthetetlen, hogy a tagdíjakból finanszírozzák a működési feltételeket, de az végképp elfogadhatatlan, hogy ez a költség több mint a duplája az állami nyugdíjrendszer működési feltételeinek, pedig ott 3 millió nyugdíjas havi ellátását és közel 3 ezer milliárd forintot kezelnek. Tisztelt Államtitkár Úr! A magánnyugdíjpénztárakban maradó állampolgárok megtakarításain ak védelmében a kormány milyen eszközökkel kényszeríti a pénztárakat működési költségeik radikális csökkentésére? Terveze valamilyen vizsgálatot a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete az elmúlt tizenkét év nyugdíjpénztári gazdálkodásának felülvizsgálat ára? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Cséfalvay Zoltán államtitkár úré a válasz lehetősége kettő percben. DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tis ztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Újra utalnék arra, hogy elkezdődött azoknak a törvényi rendelkezéseknek a kidolgozása, amelyek eltörlik a pályakezdők kötelező pénztári tagságát, másrészről megteremtik – akár pályakezdőként, akár önkéntes döntés alapján v ált valaki taggá – a pénztári tag természetes személyek társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépésének a lehetőségét. Ez nagyon sokat változtat a helyzeten. De azért adnék egy picit hosszabb választ is. Ha szabad, még néhány statisztikai a dattal bővíteném azokat az ismereteket, amiket az előbb említett. A pénztárakat tömörítő szövetség adatai alapján a legalább tíz éve működő magánnyugdíjpénztárak által kezelt 51 portfólióból a 2000 és 2009 közötti tízéves átlaghozam 6 portfóliónál nem érte el az infláció mértékét. 15 portfólió éves reálhozama 1 százalék alatti. 17 portfólió éves reálhozama csak 12 százalék közötti mértékű. Az 51ből mindössze 13 portfólió reálhozama volt magasabb évi 2 százaléknál. Úgy gondolom - még ha válságról és minden féle gazdasági összefüggésről is beszélünk – , ez nagyon alacsony és gyenge teljesítmény, s mindehhez kapcsolódik mindaz, amit képviselő úr is említett: egy nagyon magas kezelési költség.