Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 20 (37. szám) - Határozathozatal a magán-nyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - “Európai uniós elnökségünk prioritásairól” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SNEIDER TAMÁS (Jobbik):
1172 átértékeljék a német polgárok azt a romantikus elképzelést, amit a cigányság életmódjával kapcsolatban gondoltak. Ugyanez zajlott l e Európa számos országában. Nálunk sokkal nagyobb létszámú nemzetek néhány ezer középeurópai cigány ember megjelenése után döbbentek rá, hogy mi is zajlik KözépEurópában. Mielőtt hozzányúlunk a problémához, a világ tudomására kell hozni igenis, hogy a ma gyarság és a velünk élő többi nemzetiség rendkívül toleráns a cigánysággal szemben. Egészen mostanáig némán tűrték az emberek KözépEurópában, Magyarországon, hogy húsz év alatt mintegy ezer magyar származású személyt cigány bűnözők öljenek meg országunkba n. Szögi Lajos tanár úr, Marian Cozma, a szétdarabolt és megerőszakolt gadnai asszony, a Makó mellett megerőszakolt és felgyújtott Pénzes Henrietta, a Hétesen legyilkolt utolsó magyar asszony, mindmind vég nélkül sorolható, hogy mi is történik, történt eb ben az országban húsz év alatt. Mindezt megfejelte az igazságszolgáltatásunk, mert ilyen esetekben nemegyszer - mint Kozák Rajmund esetében is, aki meggyilkolta osztálytársát - mindössze felfüggesztett vagy másfél éves börtönt szabott ki. (17.00) Nos, el kell mondani, hogy példának okáért a mindössze 40 év alatt etnikailag kicserélődött Tiszabőn hogyan zajlik manapság egy önkormányzati választás. Mi ígér egy velünk toleráns cigány ember a szavazatokért cserébe ezen a településen? Azt ígéri, hogy ha őt megválasztják azon a településen, ahol csak 10 százalék már a magyarság aránya, akkor ott megszűnik az agresszivitás, hogy a magyar emberek is kimehessenek az utcára. Gondoljuk át, hogyan élnek ott a magyar emberek! Nos, úgy gondolom, hogy a toleranciá ból a magyarság régesrég jelesre vizsgázott, de ezt igenis meg kell értetni más népekkel is, és csak ezekre az alapokra lehet lefektetni azt a politikát, amelynek gyakorlatilag egyetlenegy alapelve lehet: a határozott büntető és egyben határozott segítő k éz politikája. Igenis elérkezett a szigor ideje. A helyzet tisztázása után szilárd alapokra szilárd építményt kell húzni. Meg kell értetni az Európai Unióval, hogy a vég nélküli segélyezés politikája csődöt mondott, mert térségünkben mind a politikusok, mi nd a cigányság vezetőinek jelentős része ellopja az erre szánt pénzt - lásd az ÁSZjelentést , ami pedig eljut a cigánysághoz, az a székelykeresztúri Ötvös Miklós cigányember szavaival élve így jellemezhető: segélyosztással az ország a cigányoknak is és m agának is árt. Szó szerint ezt üzeni a szegény cigány ember. El kéne itt valahol gondolkozzanak, hogy nem adok pénzt, mert ha adok, annál több gyermeket csinálnak. Ezeknek az embereknek nem segély, hanem munka, oktatás kell. A Jobbik javaslata, hogy a korm ány tegyen indítványt arra, hogy az Európai Unió indítson közvetlen támogatással munkahelyteremtő programokat a hátrányos térségekben, adjon extra támogatást szigorú felügyelet mellett - ezt nem tudom elégszer hangsúlyozni - azoknak a cégeknek, gazdálkodók nak, akik munkahelyeket teremtenek ezekben a térségekben. Indítsák el a bentlakásos iskolák rendszerét! Régen ez a nemesek kiváltsága volt. Most vajon a cigányságnak ez a kiváltság miért nem felelne meg? Ugyanakkor viszont figyelmeztetni kell az Európai Un iót, hogy csak akkor vágjon bele ebbe a rendkívül komoly és óriási áldozatokat jelentő munkába, ha valóban határozottan véghezviszi a programokat, ha legalább az ott lévő lakosság 70 százalékának biztosítja a tartós munkalehetőséget. Mert ha ez nem így sik erül, ha lagymatag módon, programokat félbeszakítva folyik le ez az idézőjelbe tett középeurópai mentőakció, akkor minden egyes eurócent felesleges volt, amit kidobtak erre a területre, mert látjuk jól, hogy a többségében munkanélküli, hátrányos helyzetű emberek gyakorlatilag azt a keveset is visszahúzzák a saját életszínvonalukra, akik megpróbálnának kitörni ebből a körből. A másik fontos tanács, hogy ne etnikai alapon támogassák a hátrányos helyzetű térségek lakóit, hanem csakis szociális alapon. Ezt azé rt hangsúlyozom, mert bár NyugatEurópában ez nem is
