Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 19 (36. szám) - A fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KOLBER ISTVÁN (MSZP):
1041 (14.50) Az már a szakmai kifogásaim közé tartozik, hogy miért éppen a külügyminisztert hatalmazza fe l a döntésre az indítványozó. Tudom, hogy az eredeti törvényben is a külügyminiszter van meghatalmazva, de több szakmai szervezet együttes döntése szükséges ahhoz, hogy megszülessen egy engedély. Talán azért, mert a jelenlegi külügyminiszter úr politikai m egbízhatósága a legmegalapozottabb? Miért nem a szakmailag sokkal illetékesebb honvédelmi miniszteré a döntés joga? Meggyőződésünk szerint ez nem politikai kérdés, hanem alapvetően szakmai, ilyen értelemben is nyújtottuk be módosító indítványunkat. A közér thetőség kedvéért hadd erősítsem meg, ilyen kérdések eldöntésében nem a Fidesz és testvérpártja, a Likud az illetékes, hanem a szakmai testületek egyetértése esetén a szakminiszter. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : A következő hozzászóló Kolber István képviselő úr, Magyar Szocialista Párt. DR. KOLBER ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Hallhattunk az imént egy közigazgatási jogtörténeti ezeréves visszatekintést, kicsit torz, kicsit h iányos volt, megtudhattuk azt, hogy Kolonics Lipót, II. József és Rákosi Mátyás a főbűnös, de ne csodálkozzunk, hogy ilyen témák és ilyen léptékkel kerülnek elő. Magam nem állítom, hogy ezer évre vissza kell tekinteni egy ilyen napirend esetében, de nyilvá nvaló, hogy sokkal könnyebb lenne a vita, könnyebb lenne a beszélgetés, ha tudnánk, ha látnánk azt, hogy a kormány mit szándékozik tenni az állammal. Gyakran hallunk persze ezzel kapcsolatosan kijelentéseket, hogy ez legyen kisebb és legyen hatékonyabb. Lá tjuk azt a gyakorlatban, hogy mindenképpen centralizáltabb államot szeretnének, de mégis, hogy az állami és az önkormányzati igazgatással milyen elképzelései vannak, hogy látják, erről édeskeveset tudunk. Ez egy szervezeti törvény. A normális menetrend - t alán még a jogi egyetemeken is úgy oktatják , hogy ilyenkor tisztázni kell sok dolgot. Tisztázni kell azt, hogy az állam hogyan viszonyul a társadalomhoz, milyen feladatokat vállal magára. Tisztázni az állami igazgatási alrendszer és az önkormányzati igaz gatási alrendszer feladatait, az egymáshoz való kapcsolatait. Aztán itt van az igazgatás különböző szintjeinek kérdése. Örökzöld téma, Magyarországon 20 éve a megyének, a régióknak a viszonya, kérdése, feladata, manapság, újabban pedig egy nagyon régi foga lom is visszatért, a járás kérdése. Ezernyi kérdés az, amire választ kellene adni. Tanácstalanságunkat talán még tetézi az is, hogy itt elég gyakran hallunk arról, hogy az oktatási feladatokat az államnak kell ellátni, hogy az egészségügyi feladatokat ugya ncsak az államnak kell ellátni, hogy a jegyzőktől számtalan feladatot különböző koncentrált szervezetekhez át kell csoportosítani, és vissza kell hozni a járást. Ha mindezeket világosabban látnánk, azt hiszem, hogy könnyebben zöld ágra vergődnénk, mert azé rt egy fontos kérdésről van szó. Mert ne gondoljuk azt, hogy az állam és az igazgatás az egy felesleges valami, egy társadalom szempontjából, a versenyképességhez, a társadalom egészséges és hatékony működéséhez nagymértékben hozzájárul. Még közösen is vál lalhattunk volna valamifajta szemléletalakító, missziós feladatot ezen a területen, mert azt gondolom, hogy fontos lenne erről többet beszélni. De fontos lenne ezeket a kérdéseket tisztázni, Horváth Zsolt veszprémi képviselőtársunk talán a szemünkre is vet ette, hogy összekeverjük mi itt az állami igazgatást és az önkormányzati feladatokat, és úgy beszélt erről, minthogyha valami eleve elrendelés rendezné azt, hogy az egyik feladat az önkormányzatokhoz kell hogy tartozzon, a másik pedig az állami szervezetek hez. Nos, tudjuk persze, hogy ez nem így van. Ebben az Országgyűlés, az állami főhatalom mindenképpen szabályozó lehetőséggel bír és rendelkezik. Sajnos, ilyen hatástanulmánnyal nem rendelkezik, nem látjuk azt, hogy megalapozták volna ezt a törvényt, holot t ezeknek az átalakításoknak és a reformoknak az igénye már régi keletű. Számtalan forráshoz lehetett volna nyúlni, számtalan forrásból lehetett volna meríteni. Az elmúlt időszakban
