Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 19 (36. szám) - A fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZILÁGYI PÉTER (LMP):
1031 amelyekben a miniszterelnök úr is kifejezte, hogy hatásköröket kívánnak az önkormányzatoktól a megyékhez átcsoportosítani, il letve intézményeket szeretnének áttenni a megyékhez. Egy hete elmondtam, hogy általánosságban üdvözöljük azt, hogy végre megáll a területi államigazgatásban az utóbbi évtizedben tapasztalható burjánzás, amikor a tárcák számolatlanul hozták létre saját terü leti dekoncentrált szerveiket. Nem kétséges, hogy a 2004 óta folyamatos leépítéseket és 2005 óta bérbefagyasztást, majd a 13. havi bér megvonásával nominális bércsökkenést is elszenvedő köztisztviselői kar ezt is fegyelmezetten végre fogja hajtani - nincs sok választásuk. A munkahelyteremtő kormány ismét sok állást teremt - saját embereinek. A javaslatban szereplő kormánymegbízott helyettes államtitkári juttatásokra jogosult, akár parlamenti képviselő is lehet. A köztisztviselők pedig kapnak a nyakukba egy olyan, jó esetben felsőfokú végzettséggel, ne adj' isten, jogi diplomával rendelkező laikus politikust, akinek nem biztos, hogy eddig köze volt a közigazgatáshoz, hacsak annyi nem, hogy önkormányzati képviselőként vagy polgármesterként egzecíroztatott egy egész hivatalt valahol Magyarországon, mondjuk Esztergomban, a közigazgatás mint hivatás iránti részleges vagy teljes ignoranciával. E kormánymegbízottak és feltehető közigazgatási hozzáértésük egy régi emléket idéz egy olyan időszakból, amely szintén forr adalminak mondta magát és hirdette magát. Akkor a megbízható munkásigazgatók vették át az üzemek irányítását. Ezeknek a kinevezendő kormánymegbízottaknak, a mai munkásigazgatóknak a tevékenységétől vajon félhetneke a köztisztviselők? Az foge vajon történ ni, mint a központi közigazgatásban, ahol néhol egy szervezeten belül már ugyanannyi a vezető, mint az ügyintéző? Ne tévesszük szem elől azt, hogy a közigazgatás szakma, és bár erről az előző kormányok, és - úgy tűnik - ez a mostani sem szeretne tudomást v enni, hivatás is. Aki a közigazgatásban dolgozik, sok kötöttséget vállal, és az utóbbi időkben alacsony bért és folyamatos megaláztatást is elszenvedett. Nyilván történtek - nem vitatjuk - az elmúlt években szép számmal politikai kinevezések, de erre nem a z a helyes válasz, hogy ezt, ha lehet, még jobban megfejeljük. A tervezett leépítések nyilván tovább rombolják a már egyébként is alaposan megtépázott köztisztviselői morált. A javaslattevők nagyon komoly és felelősségteljes munkát várnak el, és cserébe le építést, politikai kinevezettek áradatát és további bércsökkenést helyeznek kilátásba a közigazgatásban dolgozók számára. Nem látjuk azt sem, hogy a tervezett egyablakos ügyintézés milyen módon jön majd létre, azt hogyan szervezik meg. Vagy ez egy olyan “l egyen” módon, mint lózung került a javaslatba, azzal a megfontolással, hogy majd megcsinálják, ahogy sikerül, és ha nem jó, akkor majd néhány ügyintézőt, középvezetőt felmentenek, mert ők lesznek a hibásak érte, és nem, mondjuk, az előkészítetlen és végigg ondolatlan javaslat és annak megfogalmazói. De a javaslattal kapcsolatban a politikai kormánymegbízottak kinevezésénél még súlyosabb kérdések is felmerülhetnek. Egyes hírek és jelek szerint a Fidesz tervezett önkormányzati reformja abba az irányba mutat, h ogy államigazgatási feladatokat, hatásköröket vonnának el az önkormányzatoktól, amelyeket megyékhez, illetve az állam kinyújtott kezéhez, a kormányhivatalhoz csoportosítanának. Orbán Viktor így fogalmazott az InfoRádióban: hogyha az önkormányzatok úgy érzi k, hogy nincs elég pénzük a kórházaik, oktatási intézményeik fenntartására, akkor a kormány szívesen veszi állami kézbe az egészségügy, illetve az oktatás kérdését országosan is. Az egészségügyi és oktatási szektorban várható államosítási hullám is növelhe ti a kormányhivatalok jelentőségét. Az oktatási intézmények államosítása legvalószínűbb forgatókönyvének, hogy az épület tulajdonjoga és fenntartása az önkormányzatnál marad, míg a tanárok bérezését átveszi az állam, például létezik olyan verziója, amelybe n a most gyakran önkormányzat közeli ejtőernyős kádereknek fenntartott iskolavezetést a kormányhivatalok neveznék ki. A cél láthatóan az önkormányzatok leépítése, a szubszidiaritás és az önkormányzatiság helyett egyfajta prefektusi rendszer irányába kívánj ák az önkormányzati rendszert formálni. Az ajánlat ellen
