Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. június 21 (16. szám) - Új bizottsági tagok megválasztása - A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BENCSIK JÁNOS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
97 Mire gondolok ez alatt? Két területre utalnék. Egyrészt, ha ez zel párhuzamosan a vállalkozások adminisztrációs terhei nem csökkennek, akkor hiába fogadunk el egy ilyen jó szándékú törvényt, mivel a vállalkozóknak továbbra is életszerűtlen és betarthatatlan szabályokat kell követniük. Nem kell ahhoz bírságban érdekelt ellenőröket feltételeznünk, hogy ha jóhiszeműen járnak el, akkor mindenképpen büntetniük kell. Tehát ez a törvény akkor ér valamit középtávon, ha ezzel párhuzamosan azok az adminisztrációs tehercsökkentések, amelyeket régen igényelnek a vállalkozások, és amelyekre a kormány ígéretet tett, folyamatosan beépülnek a magyar jogrendbe, tehát egyrészről nem lesznek kötelezettek az ellenőrök minél nagyobb bírságok kiszabásában, másrészről pedig egyszerűsödnek a szabályok, vagyis betarthatóvá válnak. Még egyszer h add kérjem azt mindenkitől, a túlzott elvárások végett, hogy ettől nem fog megváltozni augusztus elsejétől a bírságolási gyakorlat alapvetően. Én abban bízom, hogy ezzel a törvénnyel elindul egy folyamat, amelynek a végén normalizálódhat a magyar vállalkoz ások és az állam kapcsolata, ami az ellenőrzésen keresztül testesül meg. Annyit hadd mondjak, és talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ez a törvényjavaslat elég komoly indulatokat, jó értelemben vett indulatokat hozott felszínre. Nagyon sok köszönő levelet kaptunk - és ezt már bizottsági ülésen is mondtam , nem csak a vállalkozók örülnek ennek a javaslatnak; az APEH névtelen képviselőitől is kaptam olyan telefonokat, amiben megköszönik ezt a törvényjavaslatot, mert a saját elmondásuk szerint az elmú lt időszakban sokan közülük, jó szándékú magyar emberek, rossz lelkiismerettel bírságoltak, rossz lelkiismerettel végezték a munkájukat, hiszen arra voltak kötelezve, hogy a bevételek maximalizálása érdekében a lehető legkisebb hibát is pénzbírsággal sújts ák. Én azt gondolom, hogy jó úton járunk, ha egy ilyen viszonyrendszerben mind a két fél érdekelt a kapcsolat normalizálásában. Én azt kérem a képviselőtársaimtól, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot, amennyiben módosító indítványaik lennének hozzá, a költségvetési helyzet figyelembevételével ezt nyújtsák be, és próbálják jobbá tenni a törvényjavaslatot. Bízom benne, hogy egy jó törvényt alkothatunk meg. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Képviselő úr, köszönöm az elő terjesztői expozét. Megkérdezem, a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. Tízperces időkeretben megadom a szót Bencsik János államtitkár úrnak. BENCSIK JÁNOS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képvise lő Úr! Tisztelt Ház! Ez a törvénymódosítási javaslat lehetőséget biztosít arra mindannyiunk számára, hogy jó szövetségesekre leljünk az ország gazdasági életének talpra állításához. A kormány a hazai kis- és középvállalkozásokra mint stratégiai szövetséges ekre tekint, ezért üdvözli a törvénynek ilyetén formában történő módosítását, amely kétirányúvá teszi az eddigi egyirányú kapcsolatot a Vállalkozásfejlesztési Tanáccsal való együttműködés vonatkozásában. Ez idáig a Vállalkozásfejlesztési Tanács elszenvedte a mindenkori kormány javaslatait, és annak a véleményezésére kellett hogy szorítsa a tevékenységét. Ez a módosító indítvány lehetőséget biztosít arra, hogy a későbbiekben a Vállalkozásfejlesztési Tanács javaslatokat fogalmazhasson meg a kormányzati gazdas ágpolitika javítására, a jogszabályi, szabályozási környezetnek a finomítására annak érdekében, hogy a hazai kis- és középvállalkozási szektor versenyképességét lehessen javítani. Fontosnak tartom leszögezni azt is, hogy erkölcsileg tarthatatlan a jelenleg i bírságolási rendszer. Nem tisztességes dolog az állam részéről arra kényszeríteni és arra ösztökélni az állami hatóságok munkatársait, közalkalmazottait, köztisztviselőit, hogy a saját megélhetésükhöz, egzisztenciájukhoz, a fizetésük előteremtéséhez szük séges anyagi források egy jelentős részét bírságok kiszabásából kell fedezniük. Közfeladatokat látnak el az Országgyűlés által megfogalmazott jogszabályok alapján, elvárható, hogy ebben az esetben a költségvetés biztosítsa a munkájuk elvégzéséhez szükséges
