Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. június 21 (16. szám) - A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2010. június 8-ai ülésnapján elfogadott, a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP):
88 módon történő eltávolítását akár indokolás nélkül, mert nekik úgy tetszik. Kezdődhet a vadászat! Csak attól tartok, hogy a néhány elejtendő nagyvadon kívül soksok apróvad is terítékre kerül, csak hogy a hajtóknak is legyen mit hazavinniük.” Tisztelt Miniszter Úr! Lenne még egy kérdésem. Önök beadtak egy zárószavazás előtti módosító indítványt, amiben szerepel az, hogy a közigazgatás hierarchizáltsága megjelenik a felek aláfölérendelt viszonyában, a tulajdonosi jellegű szabályozásban. Tisztelt Miniszter Úr! A közigazgatás kinek a tulajdona? A Fidesz tulajdona, vagy p edig a Magyar Köztársaság érdekét szolgálja a közigazgatás? Köszönöm válaszát. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most a rendes felszólalásra jelentkezők következnek. Elsőként megadom a szót Lam perth Mónika képviselő asszonynak, az MSZP képviselőcsoportjából. Képviselő asszony! (Moraj a Fidesz padsoraiban.) DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor ezt a törvényt először tárgyaltuk az Országgyűl és plenáris ülésén, akkor a Magyar Szocialista Párt vezérszónokaként azt mondtam, hogy ez egy embertelen és a politikai tisztogatás célját szolgáló törvény. A mostani módosító indítvány, illetve az, ahogyan a kormánypártok ehhez viszonyulnak (Zaj. - Az eln ök csenget.) , minden tekintetben alátámasztja az akkori állításomat. Az, hogy a köztársasági elnök átiratában hangsúlyosan szereplő indokolási kötelezettség, amelyet egyébként a köztársasági elnök úr az európai alapjogi chartából vezet le, nos, hogy ezt el engedte a füle mellett a kormánypárti többség, és nem kívánja az indokolási kötelezettséget előírni ebben a törvényben, a legfényesebb bizonyítéka annak, hogy itt politikai tisztogatásra készülnek. Mert ha az indokolási kötelezettség ebbe belekerülne - ami egyébként emberséges lenne, és hozzáteszem, valóban jogszerű és az európai normáknak is megfelelő , akkor a munkaadónak, tehát az államnak, az állami hivatalnak kellene egy esetleges jogvitában bizonyítani azt, hogy az indokolásban leírtak, ami a köztisz tviselő, illetve kormánytisztviselő elbocsátásában szerepel, megfelel a valóságnak. Sőt, ha az eddigi joggyakorlatot vesszük figyelembe, akkor az indokolásnak nemcsak hogy valósnak kell lenni, hanem világosnak, okszerűnek és rendeltetésszerűnek. Nem értem tehát, hogy ha a kormánynak valóban csak az a szándéka, amiről Navracsics Tibor miniszter úr beszélt, hogy az a néhány - az ő szavát használom - trehány köztisztviselő, aki nem felel meg annak a mércének, amelyet önök a köztisztviselők elé szeretnének állí tani, tehát ha csak róluk lenne szó, akkor miért nem írják be az indokolási kötelezettséget, hiszen ezeknek a köztisztviselőknek az esetében ezt lehetne bizonyítani. (19.00) Az tehát, hogy a Fidesz és a KDNP ilyen erősen tartózkodik, és elutasítja a köztár sasági elnök átiratában szereplő elvárást, fényesen azt bizonyítja, hogy semmi másra nincs szükségük e törvény kapcsán, mint hogy két hónap felmentési idővel megszabadulhassanak mindenkitől, akiről azt gondolják, hogy olyan széken ül, ahová egy fideszes pá rtkatonát szeretnének kinevezni. Tehát az indokolás hiánya és az indokolási kötelezettség befogadásának javaslatát mereven elutasító álláspontjukkal az én korábbi, illetve a Magyar Szocialista Párt korábbi állítása, amely szerint a politikai tisztogatás cé ljából hozták be ezt a törvényjavaslatot, ezáltal sajnos bizonyítást nyert. A köztársasági elnök nemcsak az európai alapjogi chartából vezette le az okfejtését, és javasolta azt, hogy az indokolási kötelezettséget vegyék be a törvénybe, hanem kimondta - ne m szó szerint így, de a tartalma pontosan ez , hogy ez indokolatlan nyomás alá helyezi a köztisztviselőt, mégpedig politikai nyomás alá. Hiszen ha egy köztisztviselőnek az esküje szerint az általa szakmailag megalapozott álláspontot kell hangoztatnia, öts zör, tízszer is meggondolja, elmondjae a szakmai véleményét a politikai vezetőjének, amikor Damoklész kardjaként lóg a feje fölött az a veszély, hogy
