Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 6 (22. szám) - Bejelentés mentelmi ügyekről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Jakab István): - GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik):
706 egy kéthetes tárgy alássorozat egy újabb, 1020 milliárd eurós hitelkeretről, amely a következő két évben áll hazánk rendelkezésére. Matolcsy György miniszter úr nyilatkozatából tudjuk azt is, hogy a kormány szeretné elérni, hogy a hitelkeret fejében az idei évre előirányzot t, a GDP arányában mért 3,8 százalékos államháztartási hiányt 2012ig csak fokozatosan kelljen 3 százalékra csökkenteni. A tájékoztatás szerint a kormány ezzel egy időben, vagyis a két év leforgása alatt szerkezeti, úgynevezett strukturális reformokat hajt ana végre a gazdaságban. Sajnos hazánkban a rendszerváltás korszakának két hosszú évtizede, de a földkerekség sok más nemzetállamának sorsa is azt bizonyítja, hogy az IMFfel kötött megállapodások rendre a spekulatív tőke érdekeit, valamint a globális nagy vállalatok által működtetett pénzszivattyúk folyamatos és zavartalan működését, működtetését szolgálják, elsősorban azon külföldi tulajdonú nagyvállalatok érdekében, amelyek egylényegű politikai elitünk húszéves, neoliberális gazdaságpolitikát követő tényk edésének köszönhetően egyeduralkodóvá vált hazánk gazdasági életében. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismerjük az IMF által felajánlott vésztartaléknak, vagy ahogy a bennszülöttek kedélyállapotának javítása végett mondják, készenléti tartalé knak, vagy ahogy mostanság nevezik, elővigyázatossági tartaléknak a természetét, hiszen nem is olyan régen volt már szerencsénk egy hasonló, karitatív, filantróp álcába bújtatott IMFEUfelajánláshoz. A Gyurcsánykormány által 2008 novemberében aláírt, köz el 20 milliárd eurós, ugyancsak IMFEU készenléti hitelkeretből Magyarország 14,1 milliárd eurót hívott le, ami mostani árfolyamon mintegy 4000 milliárd forint. Ezt az összeget azonban a magyar kormány nem a magyar polgárok életfeltételeinek javítására, a hazai kis- és középvállalkozások erősítésére, a nemzetgazdaság javára, hanem a nemzetközi pénzpiacok kielégítésére használta fel. Mi történt, mi történik ugyanis ezzel az óriási pénzmennyiséggel? Az állam nagy devizatartalékot halmoz fel hitelből saját köl tségén az országba beáramló spekulatív tőke nyereségének kivitelére, zökkenőmentes távozásának biztosítása érdekében. Tehát az IMFEUhitel célja a Nemzeti Bank nagy forintkamatlába által folytatható pénzügyi spekuláció kényelmének megteremtése, ugyanis a Magyarországon szerezhető nagy forinthozamot tönkreteheti a forint hirtelen meggyengülése, amit a hirtelen nagy mennyiségben távozó forrótőke idézhet elő. Miután az MNBnek az IMFEUmegállapodásnak köszönhetően nagy devizakészlete van, így a forint devizá ra váltása idején kiszolgálhatja a bankokat. Ez a pénzpiaci cél nem a választók érdeke, épp ellenkezőleg, ők fizetik meg e biztonság árát, tehát közpénzből támogatjuk a bankokat. Mi sem bizonyítja jobban, hogy mi történt, mi történik itt, mint a bankok mag atartása a bankadó kapcsán. Az IMFhez futnak panaszkodni. Hát kinek dolgozik az IMF: a kormánynak vagy a bankoknak? Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a kormányt szolgálná az IMF diktátuma, biztos nem szaladgálnának oda a bankok segítségért. Tisztelt Országgyű lés! Már önmagában az elgondolkoztató, ha a kormányprogram 29 pontját az ultraliberális, munkásmozgalmi Népszava mély egyetértése kíséri, na meg ha Oszkó Péter a zseniális jelzővel illeti, és annak kapcsán a piacok megnyugvását nyugtázza. Ez persze nem vél etlen, hiszen az új kormány meghirdetett gazdasági elképzeléseivel mereven betartotta a korábbi IMFEUfeltételeket. Semmilyen kompromisszum elérésére nem törekedett. A 29 pont között például az egyik a közszféra dolgozóinak 15 százalékos bércsökkentését c élozza meg. Ez a 750 ezer közalkalmazottat és köztisztviselőt, valamint a még közel 200 ezer állami vállalatnál dolgozó honfitársunkat érintő elképzelés tipikus IMFelvárás. Legyen kevesebb a kiadás, így ugyanis több marad a pénzpiaci igény kielégítésére. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány nemzeti összefogást hirdetett. Az én értelmezésemben a nemzeti összefogás nem abból áll, hogy kifüggesztünk egy erről szóló kiáltványt a falra képkeretben, hanem abból, hogy a nemzetünk sorsát generációkra befolyásoló n emzetközi szerződéseket nem titokban, a színfalak mögött írjuk alá, hanem a nemzet színe előtt vitatjuk meg annak minden részletét a civil szervezetek bevonásával és a nemzet minden tagjának részletes tájékoztatásával. Ha
