Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 5 (21. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - HARRACH PÉTER (KDNP):
496 Tisztelt Képviselő Úr! Nincs egyensúlyi költségvetés, nincs egyensúlyban lévő gazdaság, egy válságban lévő magyar gazdaságot örököltünk, amelyből valóban egy konzervatív, polgári forradalom segítségével fog az ország kitörni, és valóban ez a konzervatív, polgári forradalom indult el az önök legnagyobb sajnálatára, az ország legnagyobb élvezetére. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Schmitt Pál) : Köszönöm, miniszter úr. Napirend előtti fe lszólalásra jelentkezett Harrach Péter frakcióvezető úr, KDNP. HARRACH PÉTER (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Érdekes és tanulságos vitának vagyunk részesei. Nemcsak az elszabadult indulatokat érzékeljük, hanem egy irodalmi alkotásnak álcázott cini kus pimaszkodásnak is hallgatói voltunk. (14.00) Ebben volt ugyan egy mondat, ami igaznak tűnik, valahogy úgy hangzott, hogy ők négy hónapja jobban éltek, mint most. Ez a jelenlegi kormány dicsérete, hiszen megszűntek azok a mellékjövedelmek, amelyek a jól étet biztosították. (Derültség és taps a kormánypárti oldalon. - Közbeszólás az ellenzéki oldalról: Hogy volt!) De térjünk békésebb tájakra! Úgy gondolom, egy szociológiai tanulmány alkalmas arra, hogy egy társadalmi réteget megismertessen velünk. De amiko r biztos és mély ismereteket akarunk szerezni, mindig személyes kapcsolatra van szükségünk, mert ez cselekvésre késztető felfedezést is jelent. Ha például az ember hétvégén leül egy somogyi település szőlőhegyének rendezvényén, és ott 5060 emberrel találk ozik, elbeszélget velük, akkor érdekes tapasztalatra tesz szert. Talán erről egykét gondolatot érdemes felidézni. Ők maguk vidéki kisembernek nevezték magukat. Tudom jól, a politikai marketing szakemberei erre azt mondják, hogy nem jó kifejezés, de ők mon dták. És milyennek is mutatták be magukat ezek a vidéki kisemberek? Egyrészt él bennük az az évszázados családi hagyomány, a nemzeti érzés, a földhöz való kötődés, ami szép hagyomány. Másrészt, amikor elbeszélgetett az illető képviselővel, aki a patkó jobb oldalán ül, azt mondta az egyik ember, hogy én baloldali vagyok, ennek ellenére örülök, hogy találkoztunk, és emberi szót tudunk váltani. Megismerve ezt az embert, a hagyományok mellett egy olyan vonását is észre lehetett venni, hogy ő a Kádárkorszakban t anult, akkor építette a házát, akkor vált a szegény családból egy konszolidált emberré. Ez némi hálát ébresztett benne az utódpárt képviselői felé is. Amikor most elmondta, hogy ő baloldali, hozzátette azt, hogy: de csalódtam. Az egyik azt mondta, hogy nem ment el szavazni, a másik azt, hogy másra szavazott. Akkor a válasz egyértelműen csak az lehetett, hogy nincs jobboldal és baloldal, csak nemzeti érték van és nemzeti érdek, és ha őket nem is képviseli már a pártjuk, mert nem azokat az értékeket hordozza, amelyek neki fontosak, akkor legalább gondoljanak arra, hogy a történelmi helyzet követelménye a nemzeti egység. És ez a nemzeti egység a választói akarat következtében egy centrális politikai erőt jelenített meg. Ebben nincs baloldali személy és jobbolda li, nincs baloldali érték és jobboldali érték, hanem nemzeti érték van, amit mindnyájunknak közvetíteni és képviselni kell. Ez a centrális politikai erő megalkotta A nemzeti együttműködés programját, és ez mindnyájunk számára fontos. Hadd mondjam el azt is , hogy az a keresztényszociális párt, amelyik tagja ennek a szövetségnek, hajdani gyökereire visszatekintve azt látja, hogy egy akkor is baloldalinak számító értékeket valósított meg az a társadalmi háttér, amiből kinőtt. Ha semmi másra nem gondolok, csak a keresztényszociális mozgalmakra, a KALOTra, a földosztásra és egyebekre, akkor azt látjuk, hogy ezek az értékek nem baloldaliak vagy jobboldaliak, hanem nemzeti érdeket szolgálnak. És ha megfogalmazzuk őket - akár a munka, akár az otthon, akár a család, az egészség vagy a rend , akkor értik, hogy mire gondolok. Nincs tehát bal- és jobboldal (Közbeszólás az MSZP soraiból: De van.) , nemzeti egység van és nemzeti együttműködés.
