Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. június 28 (18. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár:
230 Félő, hogy amit nem ért el a forrásmegvonás, azt eléri egy január 19ei keltezésű oktatási minisztériumi rendelet, amely augusztus 1jétől gyakorlatilag megvonja a tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottságok mérlegelési lehetőségét, és a súlyos szervi eredetű fogyatékkal élő gyerekek esetén is kötelezővé teszi a normál iskolákba való beiskolázást. Több évtizednyi sik eres működés és az elmúlt négy év ellehetetlenítő politikája után a mai kormányra, a mai parlamentre vár a kérdés megválaszolása: tovább működhete a kőszegi bentlakásos Beszédjavító Általános Iskola? Lesze még mód a beszédfogyatékos gyerekek intenzív fej lesztésére, vagy beteljesedik a liberális közoktatáspolitika rombolása, és végképp ellehetetlenül egy nagyszerű szakmai műhely, egy kiváló fejlesztő iskola a határon. Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Schmitt Pál) : Köszön öm. Megkérdezem a kormány tagjait, kíváne valaki szólni. Igen, Hoffmann Rózsa államtitkár asszony, parancsoljon! DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Úr! Kőszeg nemcsak olyan vár os, amit mindenki ismer, hanem olyan is, amit mindenki szeret: szereti az ékszerdoboz jellege miatt, a tiszta levegője miatt, a becsületkasszája miatt, és szereti Jurisics Miklós miatt, és szereti Ottlik Géza miatt; ahogyan a képviselő úr is szereti, nyilv án nem véletlen, hogy ebben a parlamenti ciklusban most már másodszor kért szót, mindig ugyanarról a témáról, Ottlik Géza iskolájáról vagy a beszédjavító iskoláról, hiszen ugyanarról van szó. Nem tudom megállni, hogy az Ottlik nevével összekapcsolt iskola kapcsán, iskola okán néhány szót ne mondjak itt. Az Iskola a határon bizony sok szempontból határvonalat jelent. Határvonalat jelent az irodalomtörténetünkben az elbeszéléstechnikai újításaival, a felcserélt idősíkjaival. Határvonalat jelent az erkölcsi ér tékrendben azon fiatalemberek számára, akik kisgyerekként, még tétova, talán sírós kisfiúként bekerülnek egy intézménybe, és onnan érett, edzett, erkölcsükben, testben, lélekben, tudásban megedzett férfiként távoznak. Földrajzilag is határvonalat jelent, h iszen Kőszeg város ott van a nyugati határon, de határvonalat jelent az időben is, egyegy iskola életében is, hiszen az iskola nemcsak volt, nemcsak egy emlék, hanem egy olyan állandó valóság, amely örökké velünk él az alma materben. Nos, erről van szó, é s ezért aggódik a képviselő úr a felszólalásában. Voltaképpen két veszély fenyegeti most Ottlik Géza valamikori iskoláját, a beszédjavító intézetet; a 2006ban vagy még korábban megkezdődött pénzkivonás, amely mára olyan méreteket öltött, mint hallottuk, h ogy gyakorlatilag alig tud működni az iskola. Magam is interpelláltam ebben a témában három évvel ezelőtt, eredménytelenül. 190 millió forint kivonás egy iskola költségvetéséből az fojtogató, az éppen hogy majdnem az éhhalált jelenti. A képviselő úr is tud ja, ahogyan a tisztelt Országgyűlés is, hogy az elmúlt években elvett, kivont, eltüntetett százmillió forintokat egy olyan kormány, amelynek holnap lesz egy hónapja, hogy letette az esküt és hivatalba lépett, nem várható el, hogy egyik napról a másikra orv osolja, annál is inkább, mert a legnagyobb baj éppen az, hogy az elmúlt nyolc évben olyan végtelenül kiürült a kassza, hogy gyakorlatilag nagyon nehéz bárhonnan pénzt előkeríteni. A másik probléma, amit a képviselő úr jelzett, az a bizonyos januári oktatás i miniszteri rendelet, amely tovább folytatja az ellehetetlenítést. Nos, itt is érdekes jelenséggel találjuk magunkat szemben. Ezt a rendeletet a szakma meglehetősen nagy egyetértésben hozta meg, tehát mondhatnám azt, hogy rendjén van, nincs ok a panaszra. Igen ám, csak itt is az történt, mint sok minden egyébbel az elmúlt nyolc évben, hogy megalkottak önök olyan rendeleteket, jogszabályokat, amelyek szakmailag védhetőek ugyan, de elfelejtették hozzárendelni a szükséges összegeket. Sok ilyen példa volt az e lmúlt nyolc évben, ez is ilyen. Azóta is úgy működnek országszerte a szakértői rehabilitációs bizottságok, hogy nincs meg az elegendő létszámuk, és mintha senki nem törődne azzal, hogy azokat
