Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. június 22 (17. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:
211 mindazok, akik őelőtte jöttek, tolvajok és rablók, és nem hallgattak rájuk a juhok. Ő az ajtó. Aki ezen, rajta keresztül megy be, az üdvözül, és talán legelőre.” - idézi Gyurka bácsi János evangéliumát. Hogyan tehetjük ezek után meg, hogy mindörökre megnyomorítjuk Jézus tanítását azzal, hogy egy Jézus előtti nép és kultúra szöveggyűjteménye után ugyanúgy odatesszük a liturgia szavát, mint Jézus szavai után: ez az Isten igéje. Bulányi atya alternatívát is fölvázol az ószövetségi olvasmányok helyett. Odaillő, világi irodalmi betéteket javasol Wass Alberttől, Hamvas Bélától és másoktól, melyekre szerinte jobban is figy elnének a hívek. A magunkfajtáknak más baja is van a szentmisék liturgiájával. A középkorból itt ragadt hűbéres viszonyt idézi, amikor például közös könyörgésre szólít a pap. Valójában az Isten szeret minket és igazságos, így megtévesztő istenképet festünk , ha például különösebb ok nélkül úgy imádkozunk: Uram, irgalmazz! Ez csak az én véleményem, de talán Gyurka bácsi sem véletlenül használta a miséken megszokott “aki él és uralkodik mindörökkön örökké” helyett az “aki él és szeret” kifejezést. Bulányi Györ gy itt élt köztünk. Az aktuális gondokat megértve így fogalmazott: “A Jézus utániak már sokkal fejlettebb tolvajok és rablók. A multik ma már úgy veszik el a nemzeti vagyont (Az elnök a hozzászólási idő leteltét csengetéssel jelzi.) , hogy határt sem kell m ódosítaniok, anélkül is ki tudnak fosztani minket.” Zárásként hadd idézzem ismét őt, és kérem türelmüket: “Akármennyire is lehetetlennek gondolom, hogy leváltjuk az Ószövetséget s a második olvasmányt, mégis elmondom és leírom ezt, mielőtt meghalok. Talán majd ha fejre áll a multik világa, és elkövetkezik egy jobb kor, amely tudni fogja, hogy bizony nem készítjük az Úr útját addig, amíg hangozhat a szentmisében az is, ami Jézus előtti, a tolvajok, a rablók és a tömeggyilkosok hangja. Amen.” (Taps a Jobbik s oraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Megkérdezem, a kormány részéről kíváne valaki válaszolni. Igen, megadom a szót Szászfalvi László államtitkár úrnak. (14.10) SZÁSZFALVI LÁSZLÓ közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szó t. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Novák Előd képviselő úr még első ciklusát tölti a Ház falai között, ezért megértő vagyok, és beszédének a szimpatikus vezérgondolatával egyetértek, mely szerint Isten nyugosztalja Bulá nyi György piarista atyát, aki kiváló magyar ember, és nemzetéért, híveiért aggódó pap volt, akiről méltó itt megemlékezni a tisztelt Ház falai között. Felhívom viszont a figyelmet arra, hogy a teológiai kérdések, hitelvi és dogmatikai kérdések eldöntése n em a parlament, nem a Ház feladata, ettől óvnék mindenkit, Novák Előd képviselőtársamat is, aki tudomásom szerint nem is rendelkezik teológiai képesítéssel. Nagyon rossz emlékeket idéz az, amikor a politika akarja eldönteni, hogy ki a rendes keresztény és ki nem az, ki a rendes hívő ember és ki nem az. Ennek sokszor emberek, közösségek megbélyegzése és egyházüldözés lett a vége. Ugyanakkor érdekes és pikáns dolog, hogy a Jobbik és Bulányi atya az Ószövetség elítélésében ért egyet. Bulányi atya élete sok mom entumában a kommunista diktatúra véres hétköznapjainak lenyomata, ez az a momentum, ami miatt nagyon komoly tanulságokat szolgáltat nekünk. Képzeljünk magunk elé egy energiával teli fiatal papot, aki Isten és az emberek szolgálatára, főként a fiatalok neve lésére tesz fogadalmat, s bár nem kért sokat, csak hogy szolgálhasson, a kommunista diktatúra mégis mindent elvesz tőle. Elveszi tőle a lehetőséget, hogy tanítónevelő munkáját végezhesse, s egyben a szabadságát is elveszi. A keserű börtönévek után nem tud ott teljes életet élni, hiszen a diktatúra nem engedte őt szolgálni; azon az alapon, hogy nehogy felforgassa a fiatalok világát, rendszerellenesnek
