Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. június 22 (17. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló 2009. évi CXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - SCHEIRING GÁBOR (LMP):
176 Ha szimbolikus, akkor két út van. Az egyik út az, hogy a választók körében élő elemi politikaellenességre játszunk rá. Jól tudjuk, hogy meglehetősen nagyfokú a bizalmatlanság a poli tikai pártok irányában, hogy a pártok mint intézmény népszerűsége meglehetősen alacsony a választók körében. Sajnos azt látjuk, hogy önök ezzel a javaslattal alapvetően ezt az utat választották, erre az elemi politikaellenességre kívánnak rájátszani. A más ik út érdemben üzenne a választópolgároknak, érdemben próbálná meg helyreállítani a demokrácia intézményrendszerébe vetett bizalmat. Jól tudjuk, hogy a pártok sokszorosát költik, illetve a jelenlegi parlamenti pártok, és mindenekelőtt a Fidesz, illetve az MSZP szövetségei, pártjai az állami támogatás sokszorosát költötték kampányra. Ezt a különbséget különböző forrásokból, nem utolsósorban korrupcióból pótolják. Az előbb itt a közbeszerzési törvényről vitáztunk. Ott is felmerült, több képviselőtársam is uta lt rá, hogy a közbeszerzéseken mekkora korrupciós felár van. Hadd elemezzem itt ennek kapcsán a helyzetet egy kicsikét részletesebben. A Transparency International nemzetközi korrupcióészlelési felmérése szerint Magyarország 20062009 között a 41. helyről a 46. helyre esett vissza az átláthatóság tekintetében. Az EU 27 tagállamából csak 9 országot tartanak korruptabbnak, mint Magyarország. Becslések szerint a közbeszerzési eljárásokon keresztül 400500 milliárd forint tűnik el a korrupciós csatornákon keres ztül. A budapesti Corvinus Egyetem korrupciókutató központja által végzett kutatás szerint Magyarországon az egyik legnagyobb korrupciós kockázatot éppen a párt- és a kampányfinanszírozás megoldatlansága jelenti. A korrupciós pénzek egy igen jelentős részé t eleve a pártoknak gyűjtik. Más kérdés, hogy ezeknek egy része eltűnik a közvetítőknél kézenközön. A pártok jórészt közpénzből élő alakulatok, jogos lenne az elvárás, hogy az átlagosnál szigorúbb elszámolás alá essenek. Ám ez ma épp fordítva van: magánsz emélyek, cégek nem is álmodnak olyan gazdálkodási, könyvelési szabadságról, mint amit a pártok parlamenti képviselőiken keresztül maguknak adnak. 1990 óta minden változtatás lazította a kötöttségeket. A pártok finanszírozása tehát aggályos elveket követ. E mellett nagyon közel van a rendszer az egykulcsossághoz. A pénzek nagy részét a mandátumok arányában osztják el. Miért is? Az állami támogatás célja, hogy kiszámítható és tisztességes versenyt alakítson ki a politikában. Ezért nem indokolt, hogy a pártok m andátumarányának a változása ilyen közvetlenül megjelenjen a pártok támogatásában. Bizonyos mandátumszám felett csak a frakciók költségvetését kellene növelni, a pártok támogatását tehát nem. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy aki érdemben kíván üzenni a választóknak, aki érdemben kíván foglalkozni a demokrácia intézményrendszerének kérdéseivel, annak ezekre a kérdésekre reagálnia kell, azoknak mondani kell valamit a párt- és kampányfinanszírozásról, mondani kell valamit a közbeszerzések rendszer éről. (11.40) Azt gondolom, a Lehet Más a Politika a kampánya során bizonyította, hogy lehet úgy üzemeltetni egy pártot, hogy nem költünk többet, mint amennyink van, nem pótoljuk a kiadásainkat mindenféle követhetetlen és korrupt csatornákon szerzett pénze kből. Lehet igenis tiszta és átlátható feltételek között pártokat üzemeltetni. Engedjék meg, hogy végezetül a megoldásokról is megosszam önökkel a pártunk gondolatait. Először is szigorúan el kell választani a pártok és a kampányok szabályozását, átlátható sági szempontokat kell érvényesíteni - lásd az LMP által benyújtott, Transparency International, Freedom House javaslatát, amely most is a Ház előtt van. El kell választani a pártok, a frakciók és a pártalapítványok működését. A pártalapítványok esetében s ikerült megszüntetni a leghajmeresztőbb alkotmányos problémákat, de továbbra sem ellenőrzi senki, hogy a szellemi kisugárzásuk vagy a klientúrájuk építésére használjáke a pártok ezeket a forrásokat. Harmadrészt be kell vezetni egy
