Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 22 (28. szám) - Az Országos Választási Bizottság tagjainak megválasztásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor):
1641 Jogtudományi Kar közigazgatási jogi tanszékvezetőjét, Halmai Gábort, a győri Széchenyi Egyetem Jogi és Gazdaságtudományi Karának alkotmányjogi és politikatudományi tanszékének vezetőjét, Ivancsics Imr ét, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara közigazgatási jogi és pénzügyi jogi tanszékének egyetemi docensét, Molnár Miklóst, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar közigazgatási jogi tanszékének egyetemi tanárát és Szige ti Pétert, a győri Széchenyi Egyetem Jogi és Gazdaságtudományi Kara jogelméleti tanszékének vezetőjét terjesztettem elő, méghozzá úgy, hogy az előterjesztett tekintélyes jogászokról a jogszabálynak, a törvénynek megfelelően javaslatot kértem a parlamenti p ártoktól, és nem a határidővel foglalkoztam, hanem azzal, hogy legyen érdemi egyeztetés. (22.10) Ennek az volt a végeredménye, hogy akkor az Országgyűlés 326 igen szavazattal, 1 nem és 1 tartózkodás mellett fogadta el az Országos Választási Bizottság tagja it. Talán nem véletlen, hiszen az előbb fölsorolt személyek közös jellemzője az, hogy tekintélyes egyetemi oktatók, professzorok és docensek. (Zaj.) Ha a mostani előterjesztett személyeknél valamilyen közös jellemzőt szeretnénk találni, akkor egyetlenegy d olog van, amiben ezt a közös jellemzőt megtalálhatjuk. Ez pedig az, hogy egyértelműen és világosan kimutatható valamilyen kötődés a Fideszhez. (Folyamatos zaj.) Van egy olyan jelöltjük is, Hunyadfalvi Ákos úr, aki ezt olyannyira fontosnak tartotta demonstr álni, hogy az életrajzában, amit önök a képviselőknek megküldtek, beleírta azt, hogy a fia évek óta Fidesztag. Nem tudom, hogy ennek egyébként milyen relevanciája van a mai döntésünk szempontjából, de mindenesetre azt gondolom, hogy ez az előterjesztés eg yértelműen bizonyítja azt, hogy a Fidesznek semmi más szándéka nincs, mint a politikai zsákmányszerzés. (Zaj.) Tisztelt Elnök Úr! Szeretném a segítségét kérni, hogy megpróbáljam valahogy megszerezni a Ház figyelmé t, hogy aki esetleg hallani szeretné az ellenzéki képviselők hozzászólását, az ezt megtehesse. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Azt ki kell érdemelni, Mónika. - Az elnök csenget.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Hallgatjuk. DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP) : Köszönöm szépe n, elnök úr, a segítséget. És ha már az előzményeknél tartunk, igen, indokolt szót ejteni arról a törvénymódosításról, amely lehetővé tette, sőt kötelezővé, hogy most országos választási bizottsági tagokat válasszunk. A politikai zsákmányszerzés célja egyé rtelmű, hiszen ha nem így lett volna, hanem az a logika, amit itt Horváth Zsolt elmondott, igaz lenne erre a választásra, hogy valamiért szükséges, hogy minden választás előtt új testületet válasszon az Országgyűlés, akkor legalábbis joggal föltehető az a kérdés, hogy ez miért nem vonatkozik a területi és a helyi választási szervekre. Én azt gondolom, persze, ennek praktikus oka is van, hiszen ilyen rövid idő alatt azért az meglehetősen nagy problémát jelentett volna a helyben döntést hozó testületeknek, ho gy új tagokat találjanak, és hogy ilyen rövid határidőn belül - legalábbis a törvényesség látszatát valamilyen módon fenntartva - új testületeket válasszanak. De nem is ez volt a Fidesz szándéka, hanem az, hogy azt a testületet, amelyik a jogorvoslati eljá rásban is és egyéb döntésekben is a választási hierarchia tetején van, ott cserélje ki azokat a tekintélyes jogászokat és szakembereket, akik közül egyébként van olyan természetesen, akit önök még ellenzékből javasoltak, de ehelyett olyan (Az elnök a cseng ő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Fideszhez hű és Fideszhez közel álló személyekkel cseréljék le, akik majd tudni fogják a dolgukat. (Zaj.) Ha valaki úgy gondolja, hogy (Az elnök ismét csenget.) a kampánycsend- vagy egyéb jogszabálysértésnél a jo gászok majd ezzel elszórakoznak, jogászkodnak... ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönjük szépen.
