Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 22 (28. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
1584 Szinté n napirend előtti felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel képviselő úr, a Jobbik frakcióvezetőhelyettese: “Tízmillió alatt a csonkaországi magyarság - háborúk a bölcsőkben” címmel. Képviselő úré a szó. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tis ztelt Ház! Köszönöm a szót. Egyrészt hadd fejezzem ki meghatottságomat azt illetően, hogy a tegnapi napirend utáni felszólalásomat hét, azaz hét kormánypárti képviselő hallgatta, most elmondhatjuk, hogy majdhogynem a fél Ház jelen van. Nagyon szépen köszön öm ezt a kitüntető figyelmet, főleg annak fényében, hogy egy olyan témát hozunk a Ház elé, amely talán minden eddigit felülírhat egy bizonyos tekintetben. Mondom ezt azért, mert a mai nap napirend előtt vagy után olyan téma is bekerülhetett, mint hogy segé dmotorkerékpárnak minősüle a mopedautó, ami kétségkívül nagyon fontos, viszont a Ház iránti, kicsit furcsa hozzáállást jelképezi az, hogy nem írásbeli kérdés lesz egy ilyenből, vagy pedig nem bizottságok tárgyalják meg, hanem egyéb, sorsfordító kérdések elől vesszük el a helyet ilyen nagyon fontos, ámbár nagyon marginális kérdésekkel. Amikor is arról kellett volna itt ma hallanunk nagyon fontos gondolatokat, előterjesztéseket, hogy mi történik a bölcsőkben folytatott háborúval, hogyan fordulhatott elő az, hogy több mint 700 ezer embert vesztettünk 1980 óta, nem háborús helyzetben, a saját jóvoltunkból, önöknek, mindannyiunknak köszönhetően. Talán azért kerülik ezt a témát, mert az utóbbi húsz év politikai erőinek a felelőssége elvitathatatlan ebben a kérdé sben, kikerülhetetlen, és folyamatosan, ahányszor felvetjük, csak a lózungokat kapjuk rá, a jövőbeni, nagyon szépre festett terveket, de a gyakorlati cselekvést illetően szinte semmit. De nézzük csak meg a nemzetközi példákat, hogy hova juthatunk ezáltal! Az Amerikai Egyesült Államokban, Hawaiiban, Houstonban, New Yorkban nincsen többé többségi faj, az eredeti amerikai, ott lakó emberek képezik a kisebbséget. Londonban az idei évben fordul át a helyzet, 50 százalék alá esik a fehér emberek, az angolok száma a fővárosban. Ez sem véletlen tendencia, amely egyáltalán nem etnikai kérdés, és nem főleg az. Ez gazdasági, kulturális, szociokulturális kérdés. Milliók kezdik idegennek érezni magukat a saját földjükön, régi ünnepeik, régi hagyományaik tűnnek el, a jövő be vetett hit tűnik el, ebből kifolyólag kialakult egy multiplikátor hatás: még kevesebben akarnak gyermekeket vállalni, még kevesebben akarnak nagy családban élni. Az irántam tanúsított figyelemből is látszik, hogy önöket annyira nem érdekli ez a téma, de higgyék el, hogy fogja önöket érdekelni akkor, amikor a szavazóik között úgy kell szelektálni, hogy lényegében alig marad közöttük magyar ember, hiszen 2030 év múlva ez vár ránk, ha a jelen helyzet folytatódik. Korunk pestise egész Európára kiveti magát, ezért is lehet hibás az az euroatlanti integráció, amely egy olyan haldokló kontinenshez kötné Magyarország jövőjét, amelyben most ugyan még körülbelül 700 millió ember található, de az évszázad végére a mostani demográfiai trendek alapján már csak 200 mi llió. Igen, hölgyeim és uraim, ezt is el lehet érni egy évszázad alatt, le lehet harmadolni, negyedelni, ötödölni egy népességet. Ma, ha 100 spanyol fiatal házasságot köt, várhatóan 59 gyerekük születik, 33 unokára lehet számítani, és mindössze 19 dédunoká ra. Azért mondom fejből a statisztikát, hiszen évek óra ezt harsogjuk, eredmény nélkül, reakció nélkül, közfigyelem nélkül. Itt tartunk most: ötödére fogyhat egy európai nemzetállam lakossága, ha önök nem tesznek valamit. Kétharmados felhatalmazás van önök mögött, forradalmi hangulatot érzünk a teremben, mégsem hallottam észérveket azt illetően, hogy merre megyünk ezzel a helyzettel, hová juthatunk el, pedig Magyarországon 1895 óta problémát okoz ez a helyzet. Az egykézés az Ormánságban és más régiókban akk or indult be, és azóta fellelhető az, hogy a magyar politikum lényegében nem hajlandó ezzel foglalkozni. (17.20)
