Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 22 (28. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
1577 megtanulta, me rt nyertünk is, nyertem is már, vesztettünk is, vesztettem is már választást, higgyék el, a végén majd a választók elmondják, hogy arra szavaztake, ami történt vagy valami másra. Ezt a szocialistáknak is ajánlom a figyelmébe. Ezért van nekünk kétharmadunk , önöknek meg kevesebb mint egyharmada. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps az LMP és a Jobbik padsoraiban.) Ami a szegények ügyét illeti, tisztelt hölgyeim és uraim, szeretném, ha méltányosak lennének. Nem többet kérek, csak ann yit, hogy legyenek méltányosak azokkal a kormányzati akciótervekkel szemben, amiket igyekszünk megvalósítani. Ennek a 29 pontos akciótervnek volt néhány olyan pontja, amit kifejezetten azért tartottunk fontosnak, mert segíteni akartunk vele nehéz helyzetbe n lévő embereken. És nemcsak fontosnak tartottuk, hanem mint látják majd a délutáni szavazások során, ezeket a törvényeket meg is alkotjuk, és végre is fogjuk hajtani. Az egyik ilyen, hogy befagyasztottuk a közüzemi számlákat, mert újra akarjuk tárgyalni a méltányos ár kérdését. És ma az emberek tekintélyes részét, a szegény emberek nagy részét éppen az gyötri, hogy úgy érzik, hogy a jövedelmük, járandóságuk vagy nyugdíjuk nagyon nagy részét, aránytalanul nagy részét viszik el szerintük indokolatlanul magas rezsiköltségek. És mi ennek gátat akartunk szabni, és gátat is fogunk szabni, ezért befagyasztottuk a mostani helyzetet, nem engedtünk az áremeléseknek. Önök is emlékezhetnek, hogy nyáron milyen áremelési igények jelentek meg. Ezeknek mi ellentmondtunk, é s méltányos, igazságos megegyezést akarunk az ősz végére. Hasonlóképpen megszüntettük a kilakoltatást. Az a gyakorlat, hogy Magyarországon ma emberek azért kerülnek az utcára, mert korábban hiteleket vettek fel, most nem tudják visszafizetni, közben semmil yen rendszere nem épült ki annak, hogy az utcára kerülő embereknek hogyan folytatódik az élete, ez elfogadhatatlan. Tehát valamit az eladósodott, a hiteleiket visszafizetni nem tudó emberek érdekében tenni kell. Az első és legfontosabb, hogy nem maradhatna k fedél nélkül. Ezért a kilakoltatást megtiltottuk. Ezt a szegények érdekében tettük. Hasonlóképpen kérem, hogy ilyen indítékot lássanak a mögött a döntésünk mögött, amikor az adományok áfamentességét visszaállítottuk, amit minden karitatív, tehát szegénye kkel törődő szervezet már régóta kért az előző kormánytól is és tőlünk is. Meghallgattuk, megvitattuk, reálisnak értékeltük, elfogadtuk, és megvalósítottuk: eltöröltük az adományok áfáját. Ezek mind olyan intézkedések, amelyek a szegényekről és a nehéz hel yzetben lévő emberekről szólnak. Tehát az akciótervnek igenis van egy ilyen eleme. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Van egy másik eleme is; ígérem, ha nem muszáj, ezt a vitát még egyszer nem fogom önnel lefolytatni, tisztelt frakcióvezető úr. Vannak gazdasági d öntések, amelyeket jól láthatóan, most nem akarom minősíteni az önök pozícióját, de valahogy mintha egy régi koordinátarendszer mentén tudnának csak értékelni; miközben a bennünket vezető szempontok teljesen más indítékból fakadnak, más koordinátarendsze rben mutatják csak meg az értelmüket. Ez a gazdasági szabadság kérdése. Amikor mi eltöröljük az örökösödési illetéket meg az egyenes ágiak közötti vagyonáthárítás illetékét, akkor mi nem szegénygazdag összefüggésben értelmezzük, ahogy ön, hanem mi azt áll ítjuk, hogy a gazdasági életnek nem az individuumok vagy nem csupán ők, hanem a családok az alanya. És elismerjük családok erőfeszítését nemzedékeken keresztül, amit annak érdekében tettek, hogy szakmákat hagyományozva egymásra, esetleg vállalkozásokat hag yományozva egymásra felépítsenek valamit nemzedékeken keresztül. Szerintünk ez jó Magyarországnak. Azt gondoljuk, hogy minél több ilyen család létezik Magyarországon, annál erősebb lesz Magyarország. Ennek semmi köze a szegénységhez és a gazdagsághoz, tisz telt hölgyeim és uraim. (Taps a kormánypártok soraiból.) Ugyanígy állunk a magánfoglalkoztatottak ügyével. És itt szeretnék nagyon szelíden, de engedje meg, hogy nagyon határozottan fogalmazni. Elhagyta valami itt az ön száját, amit nem szabad reakció nélk ül hagynunk. Ön egészen egyszerűen cselédnek nevezte a magánalkalmazottakat. Az a helyzet, hogy ezt az ő nevükben - tehát ön cselédnek nevezte őket, pedig ők magánalkalmazottak , tehát ezt nem a kormány nevében, hanem a munkából megélni akaró emberek nevé ben, akik
