Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. június 22 (17. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZŰCS ERIKA (MSZP):
135 Mindezt megtestesíti valóban a Dunastratégia is. A Dun astratégia számunkra egy óriási lehetőség, voltaképpen nem más, mint a mi új KözépEurópapolitikánknak egy kifejezése, megjelenítése. Bízunk benne, hogy ezt a Dunastratégiát is a magyar elnökség alatt fogjuk elfogadni. És mindez, azt hiszem, annak az al átámasztására szolgál (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , hogy a nagy regionális vagy akár globális integrációs elképzelések meg kell hogy jelenjenek a lokális területen, meg kell hogy jelenjenek mindkét Baranyában, és javítaniuk kell az ott élő emberek életkörülményeit. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és az LMP padsoraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, külügyminiszter úr. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Szűcs Erika frakcióvezetőhelyettes as szony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja részéről: “Sok az éhes száj” címmel. (Novák Előd: Ez a maguk baja!) Öné a szó, képviselő asszony. SZŰCS ERIKA (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tegnap ebben a Házban vége t ért egy színjáték második felvonása is. A kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény miatt először az érintetteket tömörítő szakszervezetek és az ellenzék tiltakozott. Akkor az előterjesztők még valószínűleg nem tudták, mi a végső cél, mert igyekezte k úgy viselkedni, ahogy egy demokráciában a kormánynak, pláne nemzeti együttműködést hirdető kormánynak illik viselkedni, és kompromisszumkésznek mutatkoztak a leginkább kifogásolt indoklás nélküli felmondás ügyében is. Aztán valószínűleg felvilágosították őket, hogy sok az éhes száj, amit demokratikus játékszabályok keretei között nem lehet jóllakatni, így aztán pirulás nélkül megszervezték saját ígéretük megfúratását frakciótársuk által. Olyan sok az éhes száj, hogy nem drága miatta az elmúlt húsz év alat t gyakorlatilag a parlamenti pártok együttműködésével kialakított és csiszolgatott közszolgálati életpályamodell felrúgása sem. Hirtelen nem fontos, hogy a közszolgálati jogviszony önként vállalt korlátait a szabad véleménynyilvánításban és cselekvésben má s oldalon ellensúlyozzuk, hogy a közszolgát, most már kormánytisztviselőt olyan helyzetbe hozzuk garanciális szabályokkal, hogy szakmai ellenérveit bátran kifejthesse politikai vezetővel szemben is. Nem, most az a fontos, hogy aszimmetria van a felmondási időben a munkavállalói, illetve munkáltatói felmondás esetén - bár a szimmetria szükségességét legfeljebb természeti törvényként kellene elfogadnunk, mert senki és semmivel nem indokolta, míg az aszimmetria a felek eltérő erőpozíciója miatt indokolható és indokolt. Árulkodik a törvény tényleges szándékairól, hogy a politikához köthető kinevezettekre az előterjesztők a magasabb védettséget biztosító Ktv.t szerették volna érvényesíteni, és csak a köztársasági elnök kifogása nyomán érvényesül az egyenlő elbán ás a kollégákkal. Elég elolvasni a Navracsics miniszterelnökhelyettes, miniszter úr környezetében dolgozó helyettes államtitkárok névsorát, hogy rájöjjünk, miért. Úgy tűnik, nagy a család, és sok családtag számára vonzó a kormányzati közigazgatási munka. Nekik kell tehát a hely, és túl sok ahhoz, hogy a helycsináló felmentéseket valós és okszerű indoklással lehessen megalapozni? Olcsó és gyors tisztogatásnak kell tehát jogalapot teremteni, noha a tisztogatás lehetősége egyáltalán nem segíti a törvény indok aként sokszor emlegetett közigazgatási minőség javulását, sőt kiszolgáltatottá teszi a közszolgálatot, amelynek szakmaiságát kellene erősíteni. No de hogyan fog javulni a minőség, ha a kormányzati közigazgatásba való bekerülés feltételei nem szigorodnak, h anem lazulnak, a teljesítményértékelő rendszer fejlesztéséről, erősítéséről pedig szó sem esik? Nem, kedves képviselőtársaim, itt nem a minőségről, hanem arról van szó, hogy az kerülhessen be, akire a főnök rámutat, és kirúgni is ilyen egyszerűen lehessen.
