Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. június 22 (17. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VONA GÁBOR (Jobbik):
130 Házszabálynak ezek megfelelőek, akkor természetesen ezeket a Ház meg tárgyalja, és ezek azért nem kormányelőterjesztések, mert ez a leggyorsabban megalakult kormány a rendszerváltoztatás kezdete óta - a végét még nem látjuk pontosan , még így is majdnem egy hónap telt el a megalakulásáig, és addig is elkezdte a Ház a munk áját, erre még nem volt példa az előző 20 évben. És egyébként ezek a választási ígéretek megvalósítása, ezekkel az ígéretekkel léptünk föl, hogy ezeket meg fogjuk csinálni, és ezért ezt egyéni képviselők nyújtják be, hiszen nyilvánvaló volt a választópolgá roknak, amikor minket választottak, hogy erre számíthatnak, ezzel a lehetőséggel élünk. Hogyha pedig a 8 perces bizottsági üléseket fájlalja, a bizottsági ülésen annyi idő van minden törvényjavaslatnak a megtárgyalására, amennyi időt igénybe vesznek a képv iselők. Tehát ha nincs az ellenzéknek mondanivalója ebben az ügyben, vagy éppen a kormánypártoknak, akkor 8 percig tart, egyébként pedig addig tart, ameddig mondanivalója van azoknak, akik a törvényjavaslatokat megvitatják. Úgyhogy én továbbra is azt kérem , hogy ezzel az aktivitással vitassák meg mind a kormányelőterjesztéseket, amelyek hamarosan érkezni fognak, mind pedig az egyéni előterjesztéseket. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, államtitkár úr. “A jobbik osok fenyegetett helyzete” címmel szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Vona Gábor frakcióvezető úr. Öné a szó. VONA GÁBOR (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Adjon az Isten jó reggelt! Az elmúlt hónap során megtudtuk a kor mánypárti képviselőktől, hogy Magyarországon forradalom történt. Többször jeleztük már, hogy ennek a forradalomnak a jeleit mi nem igazán véljük felfedezni az országban, de most mégis meg kell hogy kövessem önöket. Forradalmat továbbra sem látunk, de valam inek történnie kellett mégiscsak, mert egyre több az áldozat. Áldozat például az Állami Számvevőszék, amelynek az élére önök két olyan pártembert ültetnek, amivel a szakmaiságot nemhogy zárójelbe teszik, hanem egyenesen lehúzzák a vécén. Áldozat a magyar ö nkormányzatok rendszere, ahol önök a parlamenti kétharmaduk birtokában megindultak egy önkormányzati egypártrendszer kialakítása irányába. Áldozat a magyar média- és sajtórendszer, amelyhez, hogyha megpróbálnék nemzetközi analógiát, párhuzamot keresni, akk or sajnos csak a szlovák nyelvtörvény jut eszembe, a szlovák nyelvtörvény ugyanis megtiltotta a magyar embereknek, hogy megnyilvánuljanak, és helyette csak szlovákul lehetett beszélniük. Az önök médiakoncepciójának hosszú vagy középtávon sajnos az lesz a k övetkezménye, vagy az lehet a következménye, hogy magyar emberek bizonyos csoportjának meg lesz tiltva szintén a megnyilvánuláshoz a lehetősége, és helyette majd csak fideszül lehet szólni. Akár hiszik, akár nem, nem ezért szavaztak önökre az emberek, azok , akik önöket támogatták az országgyűlési választásokon, hanem azért, mert nyolc év pusztulás, pusztítás után végre szeretnének nyugalmat, rendet és jólétet. Önök kétharmaddal rendelkeznek itt a parlamentben, amely a jelenlegi médiaszabályozás alapján is n agyon komoly lehetőségeket adna az önök számára, önök számára ez a sok mégis kevés. Nem tudom, föltettéke már a kérdést saját maguk számára, hogy miért. Ha megengedik, én fölteszem ezt a kérdést, és adnék is rá egy választ. Mármár közhelyszerű Bibónak az a gondolata, hogy az a demokrata, aki nem fél; én ezt még annyival megtoldanám, hogy aki hisz az igazában, az sem fél. Aki hisz az igazában, az korrekt médiaviszonyok közepette is meri vállalni a véleményét, ki mer állni a véleménye mellett, nincs szükség e arra, hogy a politikai ellenfeleinek a véleményét meghamisítsa, elhallgassa, kiforgassa, eltüntesse a színpadról. Mondhatnám úgy is, hogy férfi módjára ki mer állni, szembe mer állni a politikai ellenfeleivel, mert hisz az igazában, hisz abban, hogy az é rvei súlya alatt az ellenfelei, a politikai ellenfelei kénytelenek lesznek meghajolni; nem fél. Önök, képviselő urak, kormánypárti
