Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 13 (25. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VOLNER JÁNOS (Jobbik):
1279 És ki kell térnem rá, most sajnos nem látom itt sem Harangozó Tamást, sem Lamperth Mónikát, az MSZP módosító javaslatait benyúj tó országgyűlési képviselőket, hogy egy ilyen javaslattal nem úgy kell szembeszállni, hogy módosító javaslatokat írunk hozzá, és megpróbáljuk toldozgatnifoldozgatni az egyébként számukra is elfogadhatatlan előterjesztést, ezt az alkotmánymódosítást, hanem úgy, hogy demokrataként egy óriási nemet mondunk a hasonló szándékra. Ha most a gyakorlati oldalát szeretnénk megnézni ennek a törvényalkotói célnak, amit az előterjesztő megfogalmazott, akkor meg kell mondjam önöknek, hogy a legnagyobb szamárság azt gond olni, hogy a párttagság fogja majd a hivatásos állományú testületben dolgozó tagokat attól visszatartani, hogy a pártokkal összehangolják a tevékenységüket, ne adj' isten, pártpolitikai célnak rendeljék alá a munkájukat. Ugyanis nem erről van szó. Azt a re ndőrtisztet, aki gátlástalanul kiszolgálta Draskovicsék diktatúráját, senki nem biztatta arra, hogy lépjen be a Szocialista Pártba. Miért is tették volna? Egyszerűen megmondták neki, hogy mi az elvárás: akkor tarthatja meg az állását, akkor számíthat valam ilyen szintű előmenetelre, ha teljesíti a neki kiszabott penitenciát. Önök úgy tesznek, mintha ez csupán egy párttagság kérdése lenne. Nem erről van szó, már nagyon régóta nem erről van szó. A rendőrséget olyan módon kell függetleníteni a politikától, hogy ne fordulhasson elő az a gyalázatos eset, hogy egy kézben összpontosulnak a titkosszolgálatok és a rendőrség, mint ahogy a polgári kormány tette a nemzeti együttműködés jegyében. A rendőrséget olyan módon kell függetleníteni a politikától, hogy az országo s rendőrfőkapitányt ne közvetlenül a belügyminiszter nevezze ki a volt alkalmazottai közül, mert számomra az az ember mindennek tűnik, csak függetlennek nem. És utána a lefejezések, amit ez az ember ilyen módon továbbgörget, mintegy lánclavinaként végighal adnak a testületen, ez, kérem, a kézi vezérlését eredményezi a rendőrségnek. És, még egyszer mondom, nem párttagkönyvek kérdése az egész. (16.40) Tehát ez az előterjesztői cél teljesen nyilvánvalóan nem megfelelően szolgálja az itt hangoztatott célokat, és nem megfelelő eszközöket alkalmaz ennek érdekében. El kell mondjuk azt is, hogy amikor a hivatásos állományú tisztek, tiszthelyettesek a politikával együttműködnek, kiszolgálják azt, akkor egyrészt jellemzően nem párttagkönyv alapján működnek együtt a pol itikával, másrészt pedig nagyon gyakoriak az olyan esetek, amikor a politika maga is szentesít bizonyos tevékenységeket. Itt gondolok arra, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal - a korábbi, az önök által a közelmúltban megszüntetett, illetve beolvasztott Nemzet biztonsági Hivatal - műveleti igazgatója az az ember, aki a Magyar Gárdát büntetni rendeli, az az ember, aki rámutat a Magyar Gárdára, és politikai ízlése, szimpátiája alapján azt mondja, hogy ez egy üldözendő, a demokráciára veszélyt jelentő szélsőjobbold ali szervezet, ezért engedélyezzük vele szemben a titkos információgyűjtést, a lehallgatásokat, a megfigyeléseket, és vélhetően ennek a következménye az is, hogy a jobbikos honvédelmi és rendészeti bizottsági tagok nem mennek át a C típusú nemzetbiztonsági átvilágításon. Ennek sincs köze, uraim, a politikának a párttagkönyvi részéhez, amit önök megpróbálnak itt a törvényjavaslatban nevesíteni. Ennek semmi köze hozzá. Ennek ahhoz van köze, hogy a politika teljesen nyilvánvalóan egy fontos, nemzetbiztonsági s zempontból különösen fontos titkosszolgálatra teljesen nyilvánvaló és erőteljes nyomást gyakorol, és ennek nyomán a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója, illetve műveleti igazgatója úgy határoz, hogy ez a szervezet holnaptól egy üldözendő szervezet lesz, és amikor a napi gyakorlatot nézzük itt a tisztelt Házban, akkor önök beállnak a sorba, és ezt a szekeret segítenek tolni. Egészen biztos, hogy ezzel egyetlen magyar demokrata sem azonosulhat, bármilyen pártállású legyen, akár fideszes is. Ugyanis a párthű ség nem pártérdekek és nem párttagkönyvek kérdése, hanem egész egyszerűen ebben az esetben is utasításon, illetve érdekeken alapuló szövetséget jelent.
