Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. június 22 (17. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - MILE LAJOS (LMP):
127 minisztériumi államtitkárok, BALOG ZOLTÁN, DR. RÉPÁSSY RÓBERT, DR. RÉTVÁRI BENCE és SZÁSZFALVI LÁSZLÓ közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkárok, SOLTÉSZ MIKLÓS és SZŐCS GÉZA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkárok. Az ülésnap megnyitása Az Országgyűlés nyári rendkívüli ülésszakának 2. ülésnapja 2010. június 22én, kedden (8.01 óra - Elnök: Le zsák Sándor Jegyzők: dr. Lenhardt Balázs és dr. Tarnai Richárd) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat. Az Országgyűlés nyári rendkívüli ülésszakának 2. ülésnapját me gnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Tarnai Richárd és Lenhardt Balázs jegyzők lesznek segítségemre. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Lezsák Sándor) : Tisztelt Országgyűlé s! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Mile Lajos frakcióvezetőhelyettes úr, az LMP részéről: “A politika mint hivatás és mesterségbeli tudás” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. MILE LAJOS (LMP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! “A magyar demokrácia másik súlyos tehertétele a közéleti erkölcsök teljes demoralizálódása. A magyar tömegek más közép- és keleteurópai tömegekkel szemben azt tanulták meg, hogy a kormányok és kormányférfiak másképpen beszélnek, és másképpen cseleked nek.” Ezt a megállapítást Bibó István tette 1946ban, amikor a magyar demokrácia állapotát, lehetőségeit elemezte. Egyáltalán nincs még ahhoz késő, hogy a nemrég felállt új kormány a mai közéletünket is mérgező jelenséget, a közéleti erkölcsök teljes demor alizálódását eltüntesse, hogy egy merőben új politikai mentalitással, a közbizalmat helyreállítva a politika hitelét újrateremtse. Ha késő nincs is, a kezdés mindig mély nyomokat hagy; és korántsem közömbös, hogy milyeneket. Ajánlott tehát a fokozott körül tekintés. Nagy szükség lenne lassan arra, hogy a tisztelt Ház kormányelőterjesztéseket is megvitathasson. Nem mondom, imponáló a kormánypárti képviselők ügybuzgalma, hiszen szinte példátlan az a javaslathalmaz, amit hétről hétre vagy akár napról napra ben yújtanak. Szédítő a tempó, nehezen érthető, hogy hova ez a nagy sietség. Hiszen jóllehet a bokros teendők komoly iramot kívánnak, de ugyanolyan kívánatos lenne az elmélyülés, az érdemi vita, a minőségi jogalkotás is, épp a bokros teendők súlya miatt. Ám az előterjesztések terén egyelőre szinte csak a kormánypárti képviselők nyomulnak, feltartóztathatatlanul. Igaz, nekik nem kell vacakolni mindenféle egyeztetésekkel, vitával, nincs erre vonatkozó jogszabály. Amennyiben az előterjesztés tartalma egyezik a kor mánytöbbség akaratával - általában szokott , kodifikációs gond nincs, semmi szöszölés, nyomjuk, az elfogadásával úgysem lesz semmi baj. A kormányelőterjesztések esetében viszont már jelentkezni kellene bizonyos egyeztetési hajlamnak, majdnem azt mondtam: kényszernek. Ezt eddig sikerült megspórolni. A FideszKDNP pártszövetség valahogy úgy viselkedik, mintha minden egyeztetésen egyszer és
