Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak

2010. július 13 (25. szám) - Az iskolai nemzeti összetartozás napja bevezetéséről, a magyarországi és a külhoni magyar fiatalok közti kapcsolatok kialakításáról és erősítéséről a közoktatásban, valamint a Magyarország határain kívül élő magyarság bemutatásáról szóló országgyűlési... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KOLBER ISTVÁN (MSZP):

1231 A nagykanizsai NagyMagyarországemlékmű, amit annak idején elástak, és az első

Orbánkormány idején újra fölállítottak, szintén nem volt túl régen. Akkor még a Fideszkormány

részéről nem volt senki magas beosztásban, aki vállalta volna az emlékműava

tást. Visszatérve a javaslathoz, a kirándulás, amit a javaslat tesz, az csak egy eszköz, cél nem lehet.

Cél lehet az, hogy a fejekben rendet tegyünk, ehhez viszont a televízión keresztül kell a fiatalokat a

leginkább megfogni, mert egy osztálykirándulás eg

ykét napos, de egész évben a tévé előtt ülnek a

gyerekek. (Az elnök a hozzászólási idő leteltét csengetéssel jelzi.) Ha már kisöpört a Fidesz

mindenhonnan minden embert, és a sajátját ültette a helyére, akkor a közalapítványokban legyenek

szívesek eljárni (Az elnök folyamatosan csenget.) a televízióknál, rádióknál, hogy ott is a fülükig

eljusson a fiataloknak az a gondolat, amit itt szeretnének előterjeszteni. ELNÖK (Lezsák Sándor)

: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő kétperces Vincze László képvise

lő úr. (13.10) VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz)

: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon örülök a külhoni magyar fiatalok közti

kapcsolatok kialakításáról szóló törvényjavaslatnak. Ennek a törvényjavaslatnak gyakorlatilag hét

vagy nyolc éve már mi, csongrádi

ak eleget is teszünk, részben, és engedjék meg, hogy egy kis

szeletét elmondjam ennek a történetnek. Csongrádon rendezzük meg hetedik esztendeje az Aranycsapat Alapítvány segítségével, de

elsősorban a város összefogásában, s kezdetben hét évvel ezelőtt, am

ikor hozzáfogtam ennek a

szervezésnek: a Kárpátmedencei gyermek labdarúgóelődöntőről beszélek. Különös nevéhez köthető ez a nagy sorozat. Ez tulajdonképpen egy kicsit fordítottja annak,

amiről most itt beszélünk, tehát az ottani Kárpátmedencei gyermekek jönnek elődöntőt játszani,

futballozni, és később a Fradipályán van a döntő. Jönnek Erdélytől Felvidékig, Kárpátaljától

Burgenlandig és végig. Több mint foci. Én tapasztalom azt, amikor ott beszélgetünk, nézve a meccset, nézve a sok

ügyeskedő fiatalt, a

csillogó szemeket, hogy igenis az ottani pedagógusok értik. Értik a mieink is,

akik a szervezésben benne vannak, s én azt gondolom, hogy nem kell félteni az ő véleményüket,

mint ahogy egy kicsit aggályát fejezte ki Osztolykán képviselő asszony; tudják, hog

y mit akarnak, mit tesznek. Több mint foci, hiszen elvisszük őket az ópusztaszeri nemzeti emlékparkba, megnézik a

magyarok bejövetelét, és csodálkozó tekintettel nézik, nézik, hogy igen, erre voltunk képesek Árpád

vezetésével.

(Az elnök a csengő megkocogta

tásával jelzi az időkeret leteltét.) Több mint foci, hiszen a Rákócziemlékév kapcsán tavaly bizony vetélkedőnek voltak részesei.

(Az elnök ismét csenget.) Köszönöm szépen, majd még folytatni fogom. ELNÖK (Lezsák Sándor)

: Köszönöm szépen. Két percben szót

kér Kolber István képviselő úr, MSZP. DR. KOLBER ISTVÁN (MSZP)

: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Vincze László képviselőtársamnak mondom,

nem törvénytervezetet tárgyalunk, egy határozati javaslatot, amit a parlament ajánlana a

kormánynak, h

ogy a határon túl élő magyarokkal szorosabbá tegyük a kapcsolatot, és erősítsük,

főképpen az iskolai együttműködések révén. Egy fontos témáról beszélünk, és talán nem felesleges, ha módszertani megközelítéseket is

megemlítünk. Mint ahogy megemlítésre kerül

t Mile Lajos felszólalásában az elmúlt percekben,

amikor azt mondta, hogy eljött az ideje, hogy nemzetpolitikai kérdésekben végre nyugodtan és