Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 13 (25. szám) - Az iskolai nemzeti összetartozás napja bevezetéséről, a magyarországi és a külhoni magyar fiatalok közti kapcsolatok kialakításáról és erősítéséről a közoktatásban, valamint a Magyarország határain kívül élő magyarság bemutatásáról szóló országgyűlési... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1223 aminek az a célja, hogy továbbra is érzéketlenséget és nemtörődömséget mutassunk a határon túli nemzetpolitikai kérdések iránt. Aztán Lendvai Ildikó frakcióvezető asszony reagált, akinek a beszédét akár már szentbe szédnek is lehetne lassan nevezni, a nemzeti összetartozásról, a nemzeti együttműködésről. Talán az lett volna a legszerencsésebb, ha június 4én itt a parlamentben nemcsak szavakban, hanem tettekben is jelenlétükkel bizonyították volna, hogy szeretnének a nemzeti együttműködés részeivé válni. De nem kívánom az MSZP felszólalásaival tölteni a rendelkezésünkre álló időt, úgyhogy rátérnék a Jobbik álláspontjának az ismertetésére. Nagy öröm egyébként ezeknek a törvényjavaslatoknak, határozati javaslatoknak a v itájában részt venni. Valóban, ha majd talán száz év múlva az utókor visszatekint erre az Országgyűlésre, nem tudom megjósolni, hogy mik lesznek azok a kérdések, amelyekkel majd ezt a korszakot, ezt a parlamenti ciklust értékelni fogják, de az biztos, hogy a nemzetpolitikai fordulat, a nemzetpolitikai témákban hozott törvénykezés minden bizonnyal a legértékesebb és legmaradandóbb része lesz az itteni munkánknak. Gondolok itt a kettős állampolgárság megadására, gondolok a nemzeti összetartozásról szóló törvé nyre, és gondolok erre a mostani országgyűlési határozatra is. Nyugodtan mondhatom, hogy méltán lehetünk büszkék, méltán lehetnek büszkék a mostani Országgyűlés tagjai, hogy ezt a nemzetpolitikai fordulatot itt közösen elértük. Ha vicces akarnék lenni, azt is mondhatnám, hogy ezt nem csupán a falra éri meg kifüggeszteni, hanem nyugodtan kitehetjük akár az ablakba is. A magyarság házával én a magam részéről nem kívánok foglalkozni, hiszen egyértelműnek és támogathatónak tartom, mint ahogy egyébként a többi j avaslatot is. Én a másik két részére kívánnék időt fordítani, az iskolai megemlékezésekre, illetve az osztálykirándulások, tanulmányi kirándulások szervezésére. Itt azonban egypár mondat erejéig hadd álljak meg, ugyanis Pokorni Zoltán képviselőtársunk hozz ászólásában nagyon korrekten elemezte a Jobbik javaslatait, apróbb, kisebb tárgyi tévedésekkel. Tudom azt, hogy a bizottsági ülésen azért komolyabb vita folyt az eredet kérdésében, hogy kitől is erednek ezek a javaslatok, ki is - úgymond - az ötletgazdája ezeknek. És én nem kívánok ebbe a vitába most belemenni, csak talán most ez a kérdés alkalmas arra, hogy egyszer s mindenkorra tisztázzuk ezzel kapcsolatban a Jobbik álláspontját. Tehát amikor mi azt mondjuk, hogy például az iskolai megemlékezések bevezeté sét 2003 óta szorgalmazzuk, vagy az osztálykirándulásokat, tanulmányi kirándulásokat pedig szintén már két éve szorgalmazzuk, ezt nem azért tesszük szóvá - félreértés ne essék , mert megsértődtünk azon, hogy a kormánypárti többség ezeket a javaslatokat sa játjaként, némileg átalakítva, de az Országgyűlés elé terjesztette, hanem inkább örömünkben, hogy végre a mi nemzetpolitikai elképzeléseink még így ellenzékből is kormányerőre emelkedhetnek. A másik pedig: ezeknek a javaslatoknak a megfogalmazása kapcsán, vagy amikor arról beszélünk, nemcsak ezeknél a kérdéseknél, hanem más kérdéseknél is, hogy a mi programunkban volt benne - és örömmel látjuk, hogy ezt a Fidesz vagy a KDNP átvette , ez nem azt jelenti, hogy mi magunkat kizárólagosnak tekintjük abban, hogy erre csak mi jöhettünk rá, hogy ez jó dolog. Nyilvánvalóan józanul, tisztességes magyar szándékkal bárki ezekre a kérdésekre rájöhet. Csupán mindig arra szoktunk célozni, és ezen tényleg nem kell megsértődni - kérem önöket, fideszes, KDNPs képviselőtársa im, nem kell ezen megsértődni , csupán azt tesszük szóvá, hogy amikor választási kampány volt, ezekben a kérdésekben, mi vállaltuk föl leginkább a témát a választópolgárok előtt. Akkor rátérve konkrétan az iskolai megemlékezésekre: az iskolai megemlékezés nek nyilvánvalóan az a célja, hogy beleverje a felnövekvő generációba azokat az alapokat, azokat a cölöpöket, amelyekre később, felnőve, a társadalomban élve a legmegfelelőbb viselkedést, a legmegfelelőbb közéletet tudják majd élni. Nagyon fontos az érzéke nység megteremtése, és itt egy félmondatban hadd utaljak arra, hogy szintén Pokorni Zoltán képviselőtársunk említette, hogy milyen egyéb iskolai megemlékezések vannak Magyarországon. Én lassan majd elérkezettnek látnám az időt arra, hogy ezeket olyan értel emben megvizsgáljuk, hogy az eléjük kitűzött célok
