Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 13 (25. szám) - Az iskolai nemzeti összetartozás napja bevezetéséről, a magyarországi és a külhoni magyar fiatalok közti kapcsolatok kialakításáról és erősítéséről a közoktatásban, valamint a Magyarország határain kívül élő magyarság bemutatásáról szóló országgyűlési... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója:
1205 egy külön történet. Itt is van teendője mind a szakmának, mind a tudománynak, mind az államigaz gatásnak. De hangsúlyozom, nem az a célunk, hogy a történelemoktatást ezen a ponton megreformáljuk, és újabbújabb információkat tömjünk a gyerekek fejébe. Amire szükségük van a gyerekeknek, az nem újabb ismeret, hanem egy átélt tapasztalat, egy élmény. Az ismeretek kipotyognak a gyerekek fejéből. Ahogy megtanulják, az egészséges elme ezeket pár hét, pár hónap alatt szelektálja és félretolja. De egy átélt, érzelemgazdag tapasztalat, élménnyé vált tapasztalat az, ami bevésődik, ami a személyiség részévé, int egráns részévé válik. Azt várjuk, azt reméljük ettől az emléknaptól, hogy olyan eleven programokat tudnak szervezni az iskolák június 4ére, olyan meghívottakat látnak vendégül ezen a napon, olyan feladatokat szabnak a gyerekek számára, hogy ezt a célt, az átélt élménnyé vált tapasztalat célkitűzését el tudják érni. Ezt szolgálja a második pont, az osztálykirándulások, illetve tanulmányi kirándulások megszervezése. Nem új dolog ez, hiszen voltak iskolák, amelyek a '80as évek közepétől szerveztek ilyen kirá ndulásokat. Magam is egy olyan gimnáziumban tanítottam - a Toldy Ferenc Gimnáziumban , amely '88tól már határon túli kirándulásokat szervezett a tanulói számára. De számos szervezet, számos magánalapítvány, sőt közalapítvány; az Apáczai Közalapítványt em lítsük itt, amelyik a “Határtalanul” programja keretében ebben az évben például 6 ezer szakképzésben tanuló diák számára nyújtott szervezett lehetőséget, hogy határon túli hasonló, szakképzésben tanuló fiatalokkal együtt végezzenek munkát, vagy a Rákóczi S zövetséget, amelyik idestova két évtizede szervezi ezeket a kirándulásokat. De számos önkormányzat, magánalapítvány, sőt magánszemélyek is részt vesznek ebben a munkában. Ennek az összefogása, ennek a föltérképezése a kormány feladata, sőt ezeknek a tapasz talatoknak az összegyűjtése, annak érdekében, hogy ezt most már országos keretek között, a központi költségvetés támogatásával tudja segíteni és támogatni. Nyilván feladata lesz a kormánynak a határon túli magyar szervezetek fogadókészségének a felmérése. (11.00) Nemcsak politikai szervezetekről, hanem szakmai vagy pedagógusszervezetekről is szólni kell itt. Hiszen az elmúlt két évtizedben kialakult egy olyan helyes gyakorlat, hogy ezek a tanulmányi kirándulások nem pusztán egyirányú utcát jelentenek, nemcs ak a magyar gyerekek határon túli kirándulásait, hanem testvériskolai kapcsolatokat, egy szoros barátságot, szoros kapcsolatot intézmény és intézmény között, vendégül látják nemegyszer határon túli magyar tanítási nyelvű iskolák tanulóit itt, Magyarországo n. Az indokolás részben fölhívjuk a figyelmet a kormány számára arra, hogy vizsgálja meg a határon túli magyar fiatalok anyaországi, magyarországi fogadásának a támogatási lehetőségét. Azt javasoljuk, hogy a kormány az első években pályázati úton teremtse meg a financiális hátterét ennek a programnak, de ne záruljon úgy le ez a parlamenti ciklus, hogy nem összegzi a tapasztalatokat, azaz a javaslat kitér arra, hogy 2013 decemberétől, azaz a ciklus utolsó költségvetésének az elfogadásától már normatív, a köl tségvetésbe illesztett normatív módon biztosítsa ezeknek a tanulmányi kirándulásoknak a finanszírozását. Nem egyszerű dologról van szó, hiszen nagyon sokféle a kapcsolattartás módja, sokféle az út, sok típusa van ennek. A felső tagozatos általános iskolás diákoknál a leggyakoribb az egyszerű turistáskodó, határon túli magyar közösségek épített örökségének, művészeti örökségének a számbavételét szolgáló vagy azt bemutató utak. Ezeknek a jelentőségét én nem becsülném le, de sokkal fontosabbnak tartom azokat a z utakat, amelyek nem műemlékeket, szép tájakat mutatnak a gyerekeknek, hanem hozzájuk hasonló korú gyerekekkel hozzák őket össze, közös programokat szerveznek meg. Ez egy másik típusú, más pénzügyi igényeket támasztó tanulmányút. Az elmúlt években kialaku lt, örömmel mondom, egy olyan típusú kapcsolat - például az Apáczai Közalapítvány “Határtalanul” programja ilyeneket szervez , amelyik közös cselekvést provokál ki a szereplőkből, olyan önkéntes munkát végeznek a fiatalok határon túl, ami a gyerekek közös ségén túl
