Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. június 21 (16. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik):
13 emberi személy méltósága, a közösségek er eje és a normák érvényessége az, ami érvényesül és uralja ezt a társadalmat. Ehhez kell a nemzeti összefogás, ehhez kell a nemzeti egység. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik soraiból.) ELNÖK (dr. Schmitt Pál) : Köszönöm, ké pviselő úr. Hozzászólásra jelentkezett Schiffer András frakcióvezető úr, LMP. DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr szavaira kénytelen vagyok eléggé személyesen reagálni; hatvan évvel ezelőtt azokban a napokban az édesapámat a testvéreivel az ÁVH szintén akkor vitte ki a Hortobágyra, és ugyanazokban a napokban soha nem politizált nagyszüleit az édesapámnak vitték ki úgy, hogy '53 után sem eresztették vissza Budapestre. Azt gondolom, súlyos adósság van az ötvenes évek ávós terr orjának áldozataival szemben, hiszen az '56ot követő évtizedekben sem történt meg ezeknek az embereknek a teljes rehabilitációja, és nem csak azért, amit államtitkár úr mondott, hogy a kitelepítettek esetében a személyazonosságukat igazoló okmányokat megs emmisítették; rengeteg olyan jogfosztás történt, börtönbe hurcolások, ahol nem történt még csak a látszata sem a törvényes eljárásnak, rengeteg olyan ember szenvedett sérelmeket, akiknek a kárpótlása, jóvátétele meg sem történhetett 1990 után. És adósság v an abban a tekintetben is, hogy a rendszerváltás után, gyakorlatilag a Terror Háza Múzeum megnyitásáig tisztességes megemlékezés, tisztességes főhajtás az ávós terror áldozatai, a rákosi diktatúra áldozatai iránt nem történt meg. Itt szeretném leszögezni a zt, hogy a Lehet Más a Politika elkötelezett az iránt, hogy Magyarországon ezeknek a traumáknak, évtizedeken keresztül elfojtva hurcolt traumáknak egy tisztességes kibeszélése történjék meg Magyarországon, akár ha az ötvenes évek terrorjáról, akár ha '56r ól, akár ha az 1945öt megelőző tragédiákról van szó. Ez a tiszta és egymás szenvedéstörténeteire nyitott kibeszélés, ez a feldolgozása a traumáknak akkor valósulhat meg, ha nem tesszük tárgyává a napi pártpolitikai küzdelmeknek, ha a napi pártpolitikai kü zdelmektől távol tudunk tisztességgel megemlékezni azokról, akikről a tisztességes megemlékezés nem történt meg a megelőző évtizedekben. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Schmitt Pál) : Köszönöm. Felszólalásra jelentkezett Balczó Zoltán képviselő úr. BALC ZÓ ZOLTÁN (Jobbik) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Amikor arról beszélünk, vitázunk akár itt a parlamentben, akár a parlamenten kívül, hogy mennyiben volt sikeres ez a húsz év, ezt tekinthetjüke rendszerváltásnak, akkor mi általában leg többször nagyon fontos kérdésekről beszélünk, az életkörülményekről, vagy hogy szociális piacgazdaság épülte ki, és folytathatnám sort. De legalább ilyen fontos annak mérlegre tétele, hogy vajon ez alatt a húsz év alatt a történelmi tudat helyreállítása m egtörténte, vajon megkaptáke mindazok az elégtételt legalább erkölcsileg, akik abban az előző negyven évben szenvedtek, és olyan módon voltak kitéve a diktatúra zaklatásának, és egész életen át ennek a folytatását és következményeit kellett viselniük, am i életeket tört ketté. Ehhez a kérdéskörhöz tartozik természetesen az is, hogy 1956 is olyan módon nyerje el méltó helyét az emlékezetben, és váljon élővé, hogy a diákok körében, amit hallunk arról, hogy milyen kevés ismeret van, és mi mindent kevernek öss ze, ez is helyreálljon. És bizony ehhez tartozik a hortobágyi kitelepítések kérdése is. Ezért örülünk annak, hogy a kormány ezzel a felszólalással is, és reméljük, hogy az oktatásban ezeknek a kérdéseknek a megismertetésével hozzájárul ahhoz, hogy tisztán lásson a felnövekvő új generáció a közelmúlt történelmében. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik soraiban.) (13.30)
